Műtős fiú

Műtős fiú.

Írta: Egyed-Husti Boglárka

Most szépen áttollak a műtőbe-mondta és még magamnál voltam, de az altatók és az infúzió már kicsit bekábított annyira, hogy amikor a kezére néztem olyan volt, mintha mozogna a karján a kígyós tetkó.

Nyugi nem harap, csak hallucinálsz egy kicsit. Gyere, öleld át a kezeddel a nyakamat.

Olyan vékonynak tűnt, és bár éreztem, hogy masszív dohányos mégsem mertem átkarolni.

Hiszen csak egy hálóköntös volt rajtam és egy papucs és a köntös alatt meg nem volt semmi. Ami meg volt az is le volt borotválva. Mintha kitalálta volna a gondolatomat mondta, hogy nem kell tőlem félned. Csak nyugodtan öleld át a karom, ahogy a kedvesedet ölelnéd és szépen lassan átteszlek a hordágyra.

Én már az alvás szintjén voltam így szép lassan átkaroltam bár attól féltem a 83 kilómat nem fogja elbírni mégis amikor átkaroltam pehelykönnyűnek éreztem magam.

Olyan volt, mint egy nyugalmi állapot. Fogta a kezemet végig, mintha simogatta volna is és mintha mondta volna, hogy itt leszek végig melletted ne félj.

Lehet, hogy álmodtam?

Mikor vége volt a műtétnek szép lassan át tolt a gyengélkedőben szintén olyan figyelmesen bánt velem, ahogy betolt az ajtón.

A gyengélkedőn esett le a mész a falról, dohos állagú szobában rajtam kívül még másik négy nő feküdt.

Most szintén át kéne karolnod-mondta ő, hogy befektesselek az ágyadba. Átkaroltam szintén és megint éreztem, hogy úgy bánik velem, ahogy azelőtt még senki sem.

Szép lassan átfogta a vállam, áttett az ágyra és megsimogatta a kezem ezt tudom, hogy már nem álmodtam már ébredezés állapotában voltam. Inkább szédültem és a hányinger kerülgetett.

Hozott egy pohár vizet és szép lassan megitta velem, majd betakart és adott még egy takarót mert látta, hogy remegek. Ezután kiment a szobából.

Vége

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szirmok

Rózsa Iván: Szirmok (hat haiku) szirmok hullanak Sakura ünnep után – ilyen az élet rügyből lesz szirom, embrióból nagy lakli – csodás a világ! tavasz

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bumeránghatás

Rózsa Iván: Bumeránghatás Az ausztrál bennszülötteknek kétféle bumerángjuk volt évezredek óta. A visszatérő bumerángot főként arra használták, hogy az adott területet feltérképezzék; és felriasszák, kicsalogassák

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Egyedül a Paradicsomban

Rózsa Iván. Egyedül a Paradicsomban Egyedül hánykolódni a Paradicsomban, Tenger hullámai közt kis csónakban, Nincsen rosszabb érzés a magánynál: Nem volt senki magányosabb József Attilánál.

Teljes bejegyzés »