Podcast

Podcast

Egyed-Husti Boglárka írása

Itt ül velem szemben, nagyon jó idő van, a sárkányernyősök egy csoportja épp most száll fel, kéri ezt is mutassuk meg a kamerának. Pár kutyát sétálgató ember oda jön, mert szalonna van a kezében, kedvesen lehajol minden egyes kutyushoz megsimogatja a fülét majd ad egy kis szalonnát nekik.

A kutyák meg farkukat csóválva mennek vissza a gazdáikhoz. A nap szinte égett ezért kicsit a kilátótól jobbra egy kis padon ülünk le, hogy ne érjen minket a nap.

Itt beállítjuk a különböző videókat, hang effektusokat és kezdődhet is a felvétel.

Miközben beszél és én próbálok kitartóan figyelni gondolataimban a siklóernyőzés fortélyain gondolkodom. Vajon nehéz lehet megtanulni? Hány év után lehet repülni? Egyáltalán repülhetnek tériszonyosok is? Szeretném kipróbálni, de félek is tőle. Szinte mindentől félek.

„Kis nyuszi” -mondja. Mintha olvasott volna a gondolataimba. Valóban kis nyuszi vagyok, de hirtelen rádöbbenek, hogy nem is nekem szánja, hanem egy kis nyuszi felé mutatva intézi a szavait, közben megszólít:

„Látom téged nem nagyon érdekel, amit mondani szeretnék”.

Valóban nem, de ezt a podcastot akkor is el kell vele készíteni.

Próbálok félszegen mosolyogni aztán olyat mesél, amitől megborzadok. Szinte feláll a szőr a hátamon. Érzem, hogy fel fal a szemivel. Olyan elemi erővel hat át rajtam, mintha nem lennék képes uralni a saját testem és gondolataimat.

Olyan, mintha…

„Mit adott be nekem?” -kérdezem a hirtelen rémülettől és a felismerés egyre jobban rettegésbe taszít. Valamit biztos beadott, mert azt hiszem hallucinálok.

A kezeim helyén virágok nőttek és mintha nem kapok levegőt, megfulladok.

Mi történik velem? El fogok ájulni?

Aztán hirtelen elsötétült minden.

Vége

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott nézelődik

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szirmok

Rózsa Iván: Szirmok (hat haiku) szirmok hullanak Sakura ünnep után – ilyen az élet rügyből lesz szirom, embrióból nagy lakli – csodás a világ! tavasz

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bumeránghatás

Rózsa Iván: Bumeránghatás Az ausztrál bennszülötteknek kétféle bumerángjuk volt évezredek óta. A visszatérő bumerángot főként arra használták, hogy az adott területet feltérképezzék; és felriasszák, kicsalogassák

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Egyedül a Paradicsomban

Rózsa Iván. Egyedül a Paradicsomban Egyedül hánykolódni a Paradicsomban, Tenger hullámai közt kis csónakban, Nincsen rosszabb érzés a magánynál: Nem volt senki magányosabb József Attilánál.

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Ezerszer inkább!

Rózsa Iván: Ezerszer inkább! Inkább vagyok ezerszer a kölcsönös szeretet jegyében született, az igazság fényében fürdő, az igazság tüzében olykor elégő, ám főnixmadárként újra és

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szélvész

Rózsa Iván: Szélvész (három haiku) „szép, új” világunk szélvészként pusztít mindent – mi útjában áll új pók sző hálót: szélvészként terjedt a hír – legyes

Teljes bejegyzés »