Podcast

Podcast

Egyed-Husti Boglárka írása

Itt ül velem szemben, nagyon jó idő van, a sárkányernyősök egy csoportja épp most száll fel, kéri ezt is mutassuk meg a kamerának. Pár kutyát sétálgató ember oda jön, mert szalonna van a kezében, kedvesen lehajol minden egyes kutyushoz megsimogatja a fülét majd ad egy kis szalonnát nekik.

A kutyák meg farkukat csóválva mennek vissza a gazdáikhoz. A nap szinte égett ezért kicsit a kilátótól jobbra egy kis padon ülünk le, hogy ne érjen minket a nap.

Itt beállítjuk a különböző videókat, hang effektusokat és kezdődhet is a felvétel.

Miközben beszél és én próbálok kitartóan figyelni gondolataimban a siklóernyőzés fortélyain gondolkodom. Vajon nehéz lehet megtanulni? Hány év után lehet repülni? Egyáltalán repülhetnek tériszonyosok is? Szeretném kipróbálni, de félek is tőle. Szinte mindentől félek.

„Kis nyuszi” -mondja. Mintha olvasott volna a gondolataimba. Valóban kis nyuszi vagyok, de hirtelen rádöbbenek, hogy nem is nekem szánja, hanem egy kis nyuszi felé mutatva intézi a szavait, közben megszólít:

„Látom téged nem nagyon érdekel, amit mondani szeretnék”.

Valóban nem, de ezt a podcastot akkor is el kell vele készíteni.

Próbálok félszegen mosolyogni aztán olyat mesél, amitől megborzadok. Szinte feláll a szőr a hátamon. Érzem, hogy fel fal a szemivel. Olyan elemi erővel hat át rajtam, mintha nem lennék képes uralni a saját testem és gondolataimat.

Olyan, mintha…

„Mit adott be nekem?” -kérdezem a hirtelen rémülettől és a felismerés egyre jobban rettegésbe taszít. Valamit biztos beadott, mert azt hiszem hallucinálok.

A kezeim helyén virágok nőttek és mintha nem kapok levegőt, megfulladok.

Mi történik velem? El fogok ájulni?

Aztán hirtelen elsötétült minden.

Vége

 

Egyed-Husti Boglárka
Author: Egyed-Husti Boglárka

Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Akik már tudják

<span;>Megbarnult, nyári betlehem, <span;>tétova maradvány-félelem. <span;>Az ősz majd ronggyá áztat, <span;>s a fagy végleg elporlaszt. <span;>De most még tehetetlenül napba bámulok, <span;>a Kaszással szembeszálló halálmadár

Teljes bejegyzés »

Reggeli etűd

Csípős, kora tavaszi éjjel után, a városba kúszik a reggeli köd. Füstgáz száll, és kering a házak fölött, gázkémények karcsú, remegő ujján. Sétám alatt, meleg

Teljes bejegyzés »

A belső zsineg

Ma magamba zuhantam, egészen mélyre… a temetőben, hol anyám porai ültek egy faládikóban előttem. Mintha időgépbe kerültem volna, utaztam a múltba… sorsom disszonanciája kavargott a

Teljes bejegyzés »

Fényvarrat

Felgördül a függöny, most még egyszer, utoljára. Az üszkös romok közül váratlanul újra lobban a láng. Nézd, a hajnal derűje elmossa a régi félelmeket, és

Teljes bejegyzés »