Szemüveg.
Egyed-Husti Boglárka
Ülök a nappaliban és fáj a fejem. Mostanában elég sokszor fáj. Aztán este már a mesét se akarom megnézni. Anyuék se tudják miért fáj annyit a fejem és már ők is aggódni kezdenek. Az iskolába egyre többszőr kell előre ülnöm, mert összefolynak a betűk, míg egyik nap a történelem tanárnő kihívott a nagyszünetbe.
„Bogi mióta nem látod a betűket?” -kérdezte. Hirtelen gondolkodóba estem és meg is ijedtem
mert nem tudtam miért kérdezi, de végül válaszoltam rá.
„Már egy ideje nem látom őket Tanárnő”.
„És a fejed is fáj?”- folytatta a kérdését.
Ezt honnan tudhatta, hiszen neki nem mondtam.
„Igen”-válaszoltam.
„Akkor arra kérlek menj el a szemészetre”.
Másnap anyuék elvittek, ahol megvizsgáltak és kiderült rossz a szemem. Kaptam egy szemüveget.
Amikor felhúztam hirtelen mindent láttam és a fejem se fájt.
Akkor nagyon boldog voltam. Ez nagyjából másnap reggelig tartott, amíg be nem mentem az iskolába. Én és az új szemüvegem.
Az első ember, aki meglátott így fogadott: „Pápaszemes kígyó”. Egész nap ez ment.
Azt hittem én naivan, hogy abba fog maradni, persze nem maradt abba. Sok gúnynevem lett akkoriban a szemüveg miatt.
Azóta is utálok szemüveges lenni. De sajnos, ha leveszem továbbra is vaksi vagyok.
Egyszer elmentem egy nagy klinikára, hogy megnézzék lehet-e műteni. Kiderült, hogy nem.
Sírtam, mire odajött az egyik ismerős és megkérdezte miért nem szeretek szemüveges lenni.
Mikor elmeséltem neki a gúnyneveimet ő csak ennyit mondott: „Bogi a gyerekek gonoszak, de mi már így szoktunk meg téged szemüvegesként”.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.