Szülésznő
Egyed-Husti Boglárka
Alig ismertem meg, hiszen 4 évig nem is láttam és most ő is itt van a váróban. Nem tudtam köszönjek-e neki vagy sem hiszen az se biztos, hogy emlékszik-e rám. Napi szinten több szülést is levezet gondoltam talán nem is biztos, hogy emlékszik az én szülésemre. Én biztosan hiszen életem egyik legszebb napja volt és az ő segítségével háborítatlanul folyt le a szülés. Szinte ideálisan ment minden. Volt egy kis bökkenő, de hát ezt leszámítva minden tökéletes volt.
Ott ült a koptatott váróterem padján a Mammográfia eredményre várva és láttam idegesen tördeli a kezét. Csak nincs valami baj? Én is idegesen szoktam idejönni, hiszen nagyapám családunk egyetlen férfi tagjaként emlőrákba halt meg. Valóban nem kellemes a szűrűvizsgálat, de a nővérke velem nagyon kedves volt és szakszerűen vizsgált meg.
Ott ülünk és csendben várjuk az eredményt. Van köztünk pár fiatal lány, de a legtöbben középkorúak és idősebbek ülnek. Valaki olvas, valaki a mobilját nézegeti én ülök és nézem a plafont. És őt a szülésznőmet. Egyre idegesebbnek tűnik.
Aztán kijön a nővérke és oda adja a papírjait, hallom, hogy sír. A nővérke próbálja vigasztalni, de ő csak sír ott a rideg folyóson.
A beszélgetésükből csak pár hangfoszlány szűrődik ki, de egyértelművé válik mindenki számára, hogy rossz indulatú elváltozást találtak a jobb mellébe.
Annyira ideges és felzaklatott, hogy amikor a pénztárhoz kell mennie fizetni elfelejti a PIN kódját.
Átérzem érzéseit és most már én is ideges leszek és félek a saját eredményemtől. Épp engem hívnak. A nővérke oda adja a papírt, minden rendben.
Fogom a tárcám és indulok a pénztár felé, még mindig gondolkodom, hogy kint az udvaron megszólítsam-e őt és próbáljam meg vigasztalni, de rájövök, hogy ez most itt teljesen felesleges.
Hiszen nem voltunk annyira jóban inkább az anyukája, testvére, barátja, férje vigasztalására vár.
Sajnáltam szegényt és egész nap ott volt a gondolataimba.
Remélem jóra fordul a sorsa.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.