Tánc a Hold világos éjszakába
Egyed-Husti Boglárka
„Kedvesem jöjjön velem, kezeit megfogva kísérjen fel engem a Duna part felé, ahol a Hold világítja be a Budai hegyoldalt”.
Állt a meghívó levelében és habozás nélkül elindultam. A levele végébe még kérte, hogy hozzak magammal esernyőt, bár nem értettem miért, hiszen színtiszta volt az ég. Azért az esernyőt mégis betettem.
Mikor felértem ő már ott várt rám, egy száll rózsa volt a kezében és a magaslatból néztük az álmos Dunát és a szürke házak.
„Ugye táncolsz velem?”-kérdezte és megfogta a kezem.
Az ujjaink összeértek és csak ő és én voltunk a világon egyedül és mosolyogtunk és táncoltunk, közben a Duna mintha kacsintott volna is egyet felénk.
A szoknyám most leért egész a partig a város összes könnyével és fájdalmával együtt elmosta most a part és megkért, hogy nyissam ki az esernyőt.
Mikor kinyitottam az esernyőt hirtelen a kezeim eltávolodtak a Földtől és repültünk a Hold világos éjszakába.
Két szerelmes pár voltunk csupán, akik örök szövetséget kötöttek egymással a Hold és a Duna lábánál.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.
