Temetői találkozás.
Egyed-Husti Boglárka
Pár hónapja halt meg a kolléganőm és megkértem a családját hadd mehessek ki hozzá a temetőbe. Amolyan részvétnyilvánítás miatt. Leírták hol fekszik a gödöllői temetőben így másnap elindultam megkeresni a parcellát és a sírt.
A temető csendesnek tűnt, pár új virág hevert a sírok között. Friss virágoknak tűntek. Tegnap esett az eső így egy kicsit sáros volt a sírok között az út, de nem volt annyira vészes.
Ahogy mentem mendegéltem ott volt a harang. Hirtelen bukkant elő, pedig magas volt, de én szokásomhoz híven a gondolatimmal voltam elfoglalva.
Aztán jobbra fordultam és ott volt előttem egy férfi. Azonnal megismertem. Hirtelen mintha megállt volna a szívem verése is.
Ő volt az. Miklós.
A szemeit ismertem fel, ő maga kicsit változott csak meg, de a lényeg az volt, hogy ő most itt van, ahol én pont a Temetőben.
Ő is megismert, hiszen köszönt és elindult felém.
Elindultam én is felé, kicsit mosolyt színlelve, hogy örülök neki, de belül magam se tudom mit is éreztem.
Szia Bogi-köszönt. Ezer éve nem láttalak.
Szia Miklós-köszöntem vissza. Valóban rég láttuk egymást.
Aztán kicsit beszélgettünk. Pont jött virágokat tenni a bátyja sírjához. Akkor azokat a virágokat láttam befelé jövet. Elmondtam én is, hogy miért jöttem. Láthatóan ő is zavarban volt.
Kicsit még beszélgettünk aztán mennie kellett tovább-ahogy nekem is.
Még most is zavarban vagyok, ha rá gondolok, hogy ennyi eltelt év után ismét találkoztunk ott a temetőben, ahol annak idején csókolóztunk egymással.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.