Túlélő
/Zsóka története/
Egyed-Husti Boglárka
„Sziasztok. Zsóka vagyok” -kezdi a bemutatkozást majd így folytatja-„12 áttétem volt és mind a 12 túléltem, pedig 70 éves leszek idén”.
A kis terembe ekkor megállt az idő. Senki sem tudott beszélni ugyanis Zsóka fiatalos, lendületes kinézetével simán 20 évet letagadhatna.
Haja ápolt, szép dús, szolid sminkkel, szép ruhával, ízléses megjelenésével és kicsit spanyolos temperamentumával már előző héten is levett minket a lábáról, de amikor ő következett, vagyis az ő élete a gyűlés végén teljesen más nőt láttam Zsókában, mint a gyűlés elején.
A nő ugyanis így folytatta: „túl éltem a mellrákot, pedig több ízben is azt mondták az orvosok, hogy nem fogok felépülni, hogy el kell, hogy távolítsák a mellem. Majd a másik mellemet is, de képzeljétek mind a két mellem megvan”.
Büszkén, ösztönös mozdulattal nyúl ekkor a melleihez, hogy nézzétek ez a két mell az enyém és az is marad.
Aztán mesélt tovább azzal a csilingelő, mosolygos hangjával: „mikor még beteg voltam és kemora jártam nagy fiamnál szintén tumort találtak ráadásul az agyába és ha ez nem lett volna elég hármat. Egyik nap csak úgy magától ösztönszerűen elkezdett a keze remegni, majd az egész keze önálló életet élt, nem tudott a fiam enni, inni. Később átment a lábára, ekkor szállították be a kórházba. 41 éves volt, mikor kimutatták az agytumort. Nagyon jó esélyekkel bíztattak az orvosok, hiszen fiatal volt. Aztán romlott az állapota, pelenkás lett. Gondolgatjátok.”
Ekkor kért egy kis szünetet, ivott egy pohár vizet majd rezzenéstelen arccal mesélte tovább a hallgatóságnak, úgy mesélt, mint gyermekét épp elaltató anya. Halkan és csöndbe, kedvesen és szépen.
„A tumort kivették az agyából. Szépen gyógyult, haza vittük, otthon épp húslevest főzött neki a férjem. Majd rá két nap múlva ismét rosszul lett. Kiderült, hogy a tumor ki újult. Mikor visszavittük megmondták, hogy 2 napja van és köszönjünk el tőle. Átöleltem és azt mondtam neki: szerbusz kisfiam”.
Zsóka ekkor leült a székre. Később a gyűlést vezetőtől tudtam meg, hogy a fia kómába került és meghalt, Zsóka temette el.
Itt ült velem szemben ez a nő, aki látszólag egy jéghegy és túlélő, de belül pedig egy gyermekét gyászoló anya.
Szintén később tudtam meg, hogy a fia halála után 3 nap múlva már dolgozott a munkahelyén.
Mosolyogva ment be és jött ki onnan minden nap, nem volt ideje gyászolni, élni kellett tovább az életet. Várta a másik fia és a két unokája és Zsóka élni akart és él.
Vége
Author: Egyed-Husti Boglárka
Egyed-Husti Boglárka vagyok. Szeretem olvasni már kis gyerekként is és hamar kiderült, hogy az írás is elég közel áll hozzám. 16 éves korom óta írok először verseket, később pedig novellákat. A műveim számos antológiába, irodalmi pályázaton és internetes felületen is közelve lettek. Sok helyen Okleveles díjazásban részesültek műveim. Legnagyobb vágyom,hogy művemet az Álljunk meg egy novellára című plakáton is megjelenjen, minden évben pályázok.