Tűzön át
Nézd, pattog ropog, égtájakra rámorog
Nyaldossa az eget, felhőknek integet.
Hallgatja az imát, jöhet még egy hasáb.
Fényes tekintetek, körben doboló kezek.
Füst és fény, tűzre kacagók, a remény.
Izgatott kapaszkodás, itt az útmutatás.
Átugró bátor lelkek, égre rajzoló kezek.
Összekulcsolt akarat, parázsló jelek.
Repülök én is egyedül, világom legbelül.
Kik velem jönnek szabadok. Mit én adok,
tőlük is azt kapom. Tükörérzelem.
Humorom lendít át a fájó végzeten.
Kísér a magány, elmenekülök valahová.
Megkísért a gondolat, magam vagyok
Magam és a legbelső tudat, verseim vagyok,
képeim, szárnyaló képzeteim.
Vágyom az útra, vándorbotra, segítő
szóra, támogató, szerető karokra.
Rád, mindent kitöltő lelkedre, erősítő
énekedre, nyugalmat adó nevetésedre.
Parázsló lángnyom izzó szenes ágon.
Figyelem, csillagos éjszaka varázsol.
Tovább dobog szívemben az üzenet.
Tapasztalj, vedd észre, tenned kell érte.
2025.06.22
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…