Fedje homály

FEDJE HOMÁLY .

Fedje homály síró arcomat.

S a szívem e kínokat eressze szerte szét .

Ne feledd egyszer lehetett volna még ,

nekünk is önfeledt bizsergés

a csókok íze örökre megmaradt volna még .

De nekünk más maradt , az ártatlan álmodozás ,

ha találkoztunk mosolyogva átöleltük egymást

de a szemünkben a vágy égett tovább .

És a gondolat mely egésznap fojtogat .

ha egyedül vagyok magammal ,

a két barátommal az emlékekkel

és a halállal .

És minden ami volt , hát így az elfogadással .

Múzsám lettél , örök múzsám .

Egy ideje a tollam is rólad zenél

mert nem enged mást .

Úgy változik az érzés ha nincs válasz ,

a dühöm fogaim között csikorog .

Én hallgatok , te menekülsz előlem

és lassan újra Ősz felé ballagunk .

És együtt sétálhatunk volna a zörgős avaron .

de nem így lett ,

tudjuk mindketten az okát .

Gyávaságunk elfeledi arcunkat .

A szerelem csak szó maradt közöttünk

és egy kis hála amit egymásnak köszönhetünk .

2024…

Author: Szécsi Károly

Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!