EZ TÉNY.
lassan a világot sem akarom látni
a mostani meleg szélben
én csak fázni tudok és ez már szégyen.
utálom már ezt a létet a bizonytalan
sötétséget
nincs már erő küzdeni úgysem kell
már tetszeni.
vissza esem a sárba vissza a félhomályba
mint ha nem is lennék ez így egy menedék
mert dúl bennem a harag iszonyatos düh
a bánattal együtt halad.
boldog nem lehetsz nem lehet szerelmes szavad
csak nézem a szürke éjt mindig este rám tapad
utálom olykor magam a tehetetlenségem
ami fojtogat
és legyőzi az élni akarásomat.
2025.01.06.
Author: Szécsi Károly
Az alkotás valami pluszt ad ebben a rohanó világunkban, felszabadítóan és nyugtatóan hat a lelkemre. A belső világomat mutatom meg így. Az érzelmeimet előhívom, láthatóvá teszem. Akik értik a sorok között a mélységet is látják, érzékelik. Alázattal várom mindig, hogy legyen időm az írásra, és nagy nyugalmat érzek általa. Mindenkinek jó tollforgatást! Írni jó!
Egy válasz
„utálom olykor magam a tehetetlenségem
ami fojtogat
és legyőzi az élni akarásomat.”
Nehéz túl jutni bánaton, gyászon, csalódáson, de megéri, mert az élet kiszámíthatalan, hozhat még nem várt boldogságot.
Szeretettel: Rita