Kísérteties hasonlóság, ha a fényfűszál felszínén kóborol,
kísérteties hasonlóság, mikor a friss lélegzet tüdőmbe hatol,
kísértetiesen hasonló, vánszorog az eleven, fogát tompítja, élezi,
míg a mostoha rongyruháját gőggel fényezi,
lánggal tisztul a kíváncsi kéz, mit az élet merít tűzbe,
a nappali világosság szemet mosdat fénnyel,
kattog a hajnal, az óra csak képzelet,
hamis, kierőszakolt és szemtelen,
mind hasonló, ismerős, valahol egy hegy koptatott csúcsán éltek együtt,
belőlük az egylényegűség, mi eltűnt,
kísértetiesen hasonló s teljesen időtlen,
teljesen időtlen, körülményfüggetlen,
én vagyok a fűszál, levegő, a fog, a rongy, a láng s a nappali világosság,
temetetlen órák felett állok, örökkévalóvá tesz a kísérteties hasonlóság.
Author: Mihá István
Mihá Istvánnak hívnak, Újszászon élek, 18 éves vagyok. Körülbelül tízéves voltam, amikor olvastam József Attila Karóval jöttél című versét. Megtetszett ez a stílus, a rímek. Játékosnak, dallamosnak találtam. Ezután elkezdtem más költőket is olvasni: Radnóti Miklós, Ady Endre verseit, szívtam magamba a műveiket, majd tizenkét évesen már írtam is. Az írás Egyfajta szabadságot ad, hogy a világot saját szemszögemből mutassam meg, miközben másokat is inspirálhatok arra, hogy újraértelmezzék a saját érzéseiket. A versek születése számomra olyan, mint egy belső párbeszéd. Van, hogy hirtelen tör elő, szinte magától, máskor lassan érlelődik, mint egy hosszú gondolkodás eredménye. Mintha a sorok már léteznének valahol mélyen bennem, és csak arra várnának, hogy megtaláljam őket.
2 Responses
„én vagyok a fűszál, levegő, a fog, a rongy, a láng s a nappali világosság,
temetetlen órák felett állok, örökkévalóvá tesz a kísérteties hasonlóság.”
Érdekes és egyéni gondolataid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Nagyon jól esnek soraid, örülök, hogy tetszik a versem!