Ébresztőórám cirógat lágyan,
pattanjak ki, szedjem a lábam!
Senkit nem érdekel az én álmom,
egy démonnal az ágy alatt játszom.
Tükörbe nézek: riadt arcom visszanéz,
piros orr, kócos haj – mégis ez vagyok én?
Itt vagyok, hol senki se lát,
mégis mindenki megtalált!
Kávé a pohárban még meleg volt,
hozzá értem, s hideg lett mint egy holt.
Pirítós is mosolygott rám szépen,
majd rám förmedt: „hagyjam békén szépen!”
Nap is riadtan néz rám! Mit tettem?
Kérdőn nézek én rá – mire ő, elsiet felettem!
Busz felé tántorgok mint egy részeg,
valójában fáradt és nem túl délceg!
Majd bent a munkában észhez térek végre,
vagy ott sem – de majd egyszer kijutok a fényre!
Majszolom az ebédem, közben fel-fel nézek,
gondol rám valaki? – még a villa is áll – félek!
A választ talán egyszer majd megkapom,
e-mailbe vagy majd a galambról lábáról lekapom!
Lomhán telnek a lassú, unalmas nappalok,
de gyorsan szaladnak az alvó pillanatok!
Author: Benyó Attila
Benyó Attila vagyok amatőr vers író. Árnyai Attila versei álnévvel megtaláltok a facebook-on! Sokat tanultam eddig is és ezután is igyekszem tanulni az csapattól és persze más vers íróktól is! Igyekszem fejlődni. Hobbinak indult a vers írása számomra de mára kicsit több lett ez mint hobbi. A kerékpározás mellett az olvasás amivel kikapcsolódom!