Fején szalmakalap,
rajta még a strandpapucs,
vállára dobott törölköző.
Mint valami sál.
Még utána nézek,
s mire feldereng,
már csak szép emlék.
Úgy szökik a nyár.
De nézd csak,
ki lépett helyére?
Itt az ezerszínű ősz.
S szívünkben,
mint szunnyadó parázsból,
újabb tüzet fűz.
Lobbantja lángra lelkünk,
olykor összefonja fázós testünk,
és még ha nézeti is velünk,
ablakok mögül az örök változást,
itt most veled, kéz a kézben,
nem siratjuk az elmúlást.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
„itt most veled, kéz a kézben,
nem siratjuk az elmúlást.”
Van, hogy az ősz hozza el az igazit.
Szeretettel: Rita