Szelíd vad

Szelíd vad

Réges-régen, vadászott, ha kellett.

Ha kedve volt, végig aludta a telet.

Nem félt a vadonban, szitukat lekezelt.

Segített nyugalma, gyorsvágású esze.

 

Éles szemű vad, el sosem fáradt.

Felhőkön ugrált át, baja sose támadt.

Elemében volt, szerencsefia urasága,

Sérthetetlen, őkelme az erdő lazasága.

 

Mikor így gondtalan, pihent az oktalan.

Beléköltözött fejébe igen zord gondolat.

Mi lesz, ha egyszer, te leszel a vesztes.

Gyenge, esetlen. Bajoktól nem mentes.

 

Rossz álom, terelte gyorsan el. Ugyan.

Hisz erős, sziklákról csak úgy suhan.

Ám megtörtént egy rideg hajnalon.

Ismeretlen erő támadta, oda a hatalom.

 

Ekkor nyílt ki az ajtó a pokol tornácán.

Kitódult a rém, vigyorral a pofáján.

Keskeny a híd, élet és halál partja közt.

Feltört a nyomor, a kín sötét tort ült.

 

Nem uralta testét, megfordult a kocka.

Képtelen vadászni, maradt a tudata.

Most legyen báb, mit egy drót huzigál?

Harcosból kartoték, sejt, mi leigáz?

 

Időbe telt, rájött, korábbi élete tette.

Nem járt az úton, hisz nem erre termett.

Igazából egy szabad lélek, egy fecske.

Széllel száll magasan, csak úgy lebben.

 

Melyik az álom, melyik a valóság?

Hol ment félre a kép és mi az adósság?

Sokáig bújt barlangban, veremben.

Lassan jött a napra óvatosan merengve

 

Magam, kiben élt e vad, utam kerestem.

Hogy lehetek egy értékes ember?

Derűs énnel fogadni, átölelni bármit.

Buddha hittel lelkemben, nem fázni.

 

Nézni és hinni, tenyeremet összetenni.

Csak élni, tapasztalni. Hagyni és menni.

Leülni, mint a zavarodott, eltévedt vad.

Meditálni, ébredni, ahogy lelkem hat.

 

Virágok közt lepkét kergetni, szaltózni.

Tóra kifeküdni, egy medvét lerajzolni.

Szelíd gaznak lenni a vadak sora alatt.

Sors malmai közt homokom tova haladt

 

Felismerni a lélek szabad, száll és vad.

Folyó, hol vándorom hajóz, zuhatag.

Érzem egy ragyogó tekintet felbukkan

Itt van, elkísér, tudom velem marad.

 

2025.07.07