Mindenki ott zsong körülötted,
ezért távolabb maradok,
pedig akadna zsebkendőnyi hely,
amit a tömeg véletlen meghagyott.
Elnézem a boldog mosolyod,
a szemed csillog szüntelen,
de most még nem tudom eldönteni,
önfeledten, vagy előzékenyen.
Akad ismerős, ismeretlen.
Úgy képzelem, nem hiányzom.
Várok, hátha csitul a zsibongás,
de nem mozdulok, így nem hibázom.
Tervezett, szigorú mozaik
rakja ki az egész lényed,
logika, józan ész, száz szabály, a
körből most sem szabad kilépned.
Mindenről apróra kifaggatnak,
legalább én nem kérdezlek.
Lassan elég már, fáradt vagy, látom,
egy mozdulat elég, jól ismerlek.
Kimenthetnélek, de megoldod,
egyedül, okosan vagy szépen,
ahogy eddig is, mindig… De
érzem, lépnék – legalább próbaképpen.
Ha majd a virgonc förgeteg után
neked csak csendes eső kell,
több hasznom veszed mégis, ha megvárlak
odakint, széles esernyővel.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.
2 Responses
„Kimenthetnélek, de megoldod,
egyedül, okosan vagy szépen,
ahogy eddig is, mindig… De
érzem, lépnék – legalább próbaképpen.”
Nem lehet könnyű népszerű emberrel élni, sohasem vágytam rá, mégis sokaknak sikerül. Igen, talán a háttérben maradás lehet a megoldás, megvárni, hogy ő jöjjön oda hozzánk.
Szeretettel: Rita
Minden ember megérdemelné, hogy legyen egy olyan „hátországa”, aki pontosan ismeri, tudja, mik azok a kötelességek, amiknek csak egyedül tehet eleget, minden más segítő szándék ellenére, és azt is tudja, mire van szüksége, amikor már talán belefáradt, hogy eleget tegyen minden előírt kötelezettségének.
Ez akkor az igazi, ha oda-vissza működik, akár párkapcsolatban, akár barátságban. Minden ember hordoz terhet, akár ismert, akár nem az.
A legszebb dolgok sokszor éppen akkor történnek, amikor már véget értek azok, amiket a külvilág nagyszerűnek, különlegesnek ítél meg. Ha az ember tudja, hogy van biztos támasza, ő maga alig várja, hogy végre kilépjen a kötelező körökből, és odamehessen hozzá. 🙂
Szeretettel:
Angéla