Összetört Paradicsom

Aprócska neszek, ennyi csak. Félig

alszik már a világ, a hangok elülnek.

A tó tükrén holdfényben fürdőző

hófehér szirmú lótuszvirágok ülnek.

Valahol víz csobog. Sárkányfejű

vízköpők felett vanília illat lebeg.

Mintha holdfény űzné őket, titkos

rejtekükbe bújnak vissza a szellemek.

A parton jártak láthatatlanul,

míg az óceán nappalra visszavonult,

de újra uralja a partot most,

hogy a csillagok ösvényén bealkonyult.

Hallgat a dal. Hangjára nemrég még

színes legyező reppent, bő szoknya lebbent.

Most pálmafák ága ring az éjben,

zizzen, mint nappal, csak sokkal csendesebben.

Olajat égető fáklyalángban

ismert arcokat táncoltat a képzelet,

a világ végén, a Paradicsom

közepén emlékektől könnyező szemek.

Kiürült a part, a hold hallgatag,

tányérja úgy ragyog, mint fehér sejtelem.

Fényét szórja és azt remélem, hogy

nem csak itt, hanem a távoli földeken.

Az égbe ömlő óceánon túl

altatódalát dúdolja az öreg kontinens,

s hogy lelkem húrjait lecsendesítse,

keresztül hömpölyög felém a nagy vízen.

Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.