Rám szakad az est,
elfogy a fény,
körbe fon,
átölel,
magába húz az éj.
S rejtett fényű csillagok,
mint szemed,
parázs fényű tűzként ragyog.
Lassan áradó vulkán,
úgy önt el a vágy,
miként átölel két karod.
Tűzre lobban a test,
míg járja át a kéj,
és közben nyugszik a lélek,
s lassan múlik el az éj.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
Egy válasz
„Tűzre lobban a test,
míg járja át a kéj,
és közben nyugszik a lélek,
s lassan múlik el az éj.”
Szenvedélyes sorait tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita