Az erdei szörny

👑Az erdei szörny ⚔️

Egyszer volt, hol nem volt, volt a világon egy királyság. Ennek az uradalomnak megannyi sűrű erdeje volt éppen ezért az Ezeregy Rengeteg királyságának hívták. Egy napon a palotában nagy volt a sírás-rívás, kesergés-óbégatás. Vadászok és halászok hosszú sorokban járultak a király elé.

– Felséges királyom! Mióta kitört a vihar nem merek elmenni az erdőbe vadászni, mert rettegek a vihar szörnyétől. – panaszolta egy félelemtől reszkető vadász.

– Én sem! – kiabált közbe egy másik. – Félek, hogy felfal, ha bemerészkedek az erdőbe.

– Ó, Királyom, segíts rajtunk! – rogyott térdre kétségbeesetten egy halász, aki mindig az erdei Nagy Kerek-tóból fogta a halakat.

– Biztos, hogy a vihar csalta elő a szörnyet, azóta halljuk a dühös ordításokat.

Edvárd, ki jóságos és bátor király hírében állt, nem tétlenkedhetett tovább. A népe félt és kezdett éhezni. Tíz napja már, hogy elkezdődött ez az égzengés s azóta rettegett a népe ettől az ismeretlen rémtől. Még türelmesen meghallgatta az embereket, akik hasonló dolgokról számoltak be, majd felkelt trónjából és egyenesen a fegyverszobába ment, ahol magára öltötte páncélját, oldalára akasztotta kardját és elindult felkutatni a rettegett fenevadat. Dörgött az ég, szakadt az eső s a rémísztő hangok egyre csak erősödtek. Azonban a király vakmerőn haladt egyre beljebb a sűrű rengetegbe. Mikor az erdei tóhoz ért egyszeriben felharsant a szörny. Egyenesen a tó mellett lévő barlang gyomrából hallatszott. Kivonta éles kardját és bemerészkedett a sötétségbe. Ahogy egyre beljebb haladt fényt vett észre. Követte és mikor elérte a fény forrását alig akart hinni a szemének. Szentjánosbogarak fényénél didergett egy kiskacsa. Abban a pillanatban a szárnyas jószág akkorát tüsszentett, hogy még a sziklák is beleremegtek. A barlang annyira felerősítette a tüsszögést és köhögést, hogy a lakók morgásnak és üvöltésnek hallották. Edvárd király odament a meghűlt kiskacsához.

– Gyere, te szegény pára! Ebben a hideg, nedves időben biztos megfáztál, majd mi gondodat viseljük míg meggyógyulsz.

Hóna alá vette és hazavitte a palotába. Ott ágyba dugták, ápolták és meleg teával itatták. Mire meggyógyult a szörnynek hitt kiskacsa a vihar is elállt. Visszavitték az erdei tóhoz, ahol élt s boldogan csobbant a vízbe. Az emberek jót mulattak a történteken. Talán egy kicsit még el is szégyellték magukat, hogy egy beteg kiskacsától rettegtek ennyire. Szerencséjükre Edvárd király vakmerőségének köszönhetően fény derült a rejtélyes szörny kilétére és Ezeregy Rengeteg királyságában újra béke honolt.

Author: Uray Franciska

„A mese az kell, hogy ne vesszünk el”, és ennek fényében, elsősorban a mesék világában kalandozok történeteimmel. 1994 nyarán születtem Kazincbarcikán. Mióta az eszemet tudom, imádom a meséket, verseket, az irodalmat úgy egészében. Kiskorom óta írok és festék, bár pár évig szüneteltettem szerelem hobbijaimat, hogy az anyaságra fókuszáljak. Az elmúlt évben viszont kirobbant belőlem a rengeteg meg nem írt történet, és azóta sem győzöm papírra vetni azokat. Ihletből nincs hiány, hála három ördögfiókámnak, akik mindig újabb és újabb meséket kérnek tőlem. Jelenleg Budapesten élek főállású anyaként. Bár sok egyetemen megfordultam – Corvinus, ELTE, BGE – mégsem sikerült megtalálnom a hozzám illő hivatást. Ám ezt nem kudarcként élem meg, mert így lehetőségem adódott az írásra koncentrálni, s ezáltal egy álmomat valóra váltani.