Lenyomat az utcán

Lépteim magánya visszhangzik az üres utcákon,

Egyedül lépkedek én már itt.

Olykor az épület sziluettjén,

Egy ismerős arc rám tekint.

.

Gyöngéd nevetésed hangja,

Szívembe zajt kerít.

Selymes érintésed helye,

Fájó tüzes lánggal ég. 

.

Te lány ha tudnád mit érzek,

Hogy mennyire fáj benn ez itt!

Hogy kíván vissza a szívem,

S lelkem esedezve visszahív.

.

Hogy álmaimból felriadva,

Magam mellett látlak én.

De vigasztalást nem nyújthatsz,

Hiába is várlak még. 

.

Lábam súlya egyre csak nehezebb,

Elképzeltem megkérem a kezedet.

Macska kővel borított utcán lépkedem,

Lépéseim hangja egyedüli és végtelen. 

.

A lemenő nap meleg színében,

A múlt sötét árnyéka kietlen.

Emlékeztet arra hogy ki voltam veled,

De mégis ki lettem. 

.

Azzá váltam aki ellen védtelek,

Megígértem én, el nem megyek. 

Mégis most oly távol vagyunk már,

Vajon ha írnék, még akarnál ?

.

Neved hallatán összehúz a testem,

Gyönyörű arcod ámulatba ejtett. 

Mikor kihuny a lámpa, elalszik minden bennem,

Mint mindig ma is a hiányodra keltem.

.

De nem szólítalak! Megvagy te nélkülem,

Léptem már, a követésed is kivettem.

Küzdöttem értünk már eleget,

Szereztem millió vérző sebeket. 

.

Ágyam mellett kiürült alkoholos üvegek,

Akárhogy is nem feledem a nevedet.

Deák Ádám
Author: Deák Ádám

Nem vagyok több egy szokványos fiataltól, aki kedvére szereti formálni a szavakat és oly módon egymás mellé tenni őket, hogy annak elolvasása örömet jelentsen számára. Van akinek az úszás, a repülés vagy az extrém sportok jelentenek örömet, nekem a kerékpározás, a versek, az érzelmek és a természet. "A szem a lélek tükre" szokás mondani, azonban ha nem ismerünk valakit személyesen ezt nehéz egy kép alapján reálisan meglátni. A versek azonban olyan megnyilvánulások, ahol a lélek kommunikálhat a szavakban, a mögöttes tartalomban, a költői képekben, rímekben, de még az amatőr hibákban is. Öszintén örülök, hogy egy olyan közösség tagja lehetek ahol mindezeket megoszthatom, és talán még más számára is örömet szerezhetek egy-egy szófordulattal.

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Emlékeztet arra hogy ki voltam veled,
    De mégis ki lettem.”

    Remek soraid valódi érzésekről tesznek tanuságot. Nehéz a nélkül, akit szeretünk, de az üvegektől mégis érdemes megszabadulni.

    Szeretettel: Rita

    1. Kedves Rita, köszönöm szépen a hozzászólásod, örülök hogy költeményeim elnyerik tetszésed!
      Mindig öröm látni, hogy kiemeled azokat a sorokat, részeket amelyek megérintenek, elgondolkodtatnak, vagy kiemelésre érdemesnek tekinted.
      Köszönöm hogy megosztod ezeket!
      Kellemes napot, üdvözlettel Ádám. 🙂

Hozzászólás a(z) Deák Ádám bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A Gyümölcskoktél (mese)

A Gyümölcskoktél   Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatos kert, telis tele mindenféle finomabbnál finomabb gyümölcsel. A kert gazdája minden nap szorgalmasan

Teljes bejegyzés »

Lehajtom válladra fejemet, drága istenem Én vétkes,ki lám, csak embernek születtem. Es elsorolom neked az összes vétkemet, Mely vállamat nyomja, mióta születtem. Megbántam mindet, többször

Teljes bejegyzés »

November

November, szürke, ólomszínű, lehangoló,  Hűvös, de még inkább hideg napok hónapja.  Sokak által nem kedvelt időszak.  Novemberben a barátságtalan hidegben  sokszor még a nap is,  

Teljes bejegyzés »

Szénsavas limonádé 

Mikor azt mondják, Bogaras vagyok, Én azt néha elhiszem, Néha pedig összezavarodok.   Amióta veled egy a sors, Tényleg azzá lettem. Akárcsak a só meg

Teljes bejegyzés »

Elalvás előtt

Elalvás előtt   Még van egy kis idő, Mindent végig gondolni; Vagy a boldogság ölelni, Vagy a magány fog fájni.   A múlt, valamikor szép

Teljes bejegyzés »
Versek
Adorján L. Zoé

Eggyé válva…

„horizonton, eltűnőben…”     ketten szálltak fejem fölött alkonyattal szinkronban a szárnycsapásuk suhanással párban szárnyuk kecses íve lebbenése összeolvadt könnyed testük levegője egyik kicsit irányt

Teljes bejegyzés »