A Pók és a Legyek (mese)

A pók és a legyek

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy farm valahol a világ közepén. Békességben éltek rajta az állatok, a farmer pedig szorgalmas munkával gondoskodott róluk minden egyes nap. Nem tudni miért, de történt egyszer, hogy nagyon elszaporodtak a legyek a környéken. Sokat szenvedtek tőlük az állatok, hiszen folyton folyvást körülöttük repkedtek., szívták a vérüket. A farmer már maga sem tudta, hogy mitévő legyen. Egy napon azonban betévedt egy pók az istállóba, ugyanis maghallotta az állatok nyüszitését és hangos farokcsapkpdását, ami úgy hangzott mint az ostorcsapkodás. Ahogy szétnézett, máris rájött az okára .A tehenek is észrevették a nagy fekete  pókot, de nem voltak elragadtatva a látványtól. Az egyik tehén meg is jegyezte:

-Nem elég a sok légy, még ez a pók is szívni akarja a vérünket?

Dühében agyon akarta taposni a patáival, de a pók ügyesen elugrott, majd igyekezett megnyugtatni az istálló lakóit:

-Nem zavarni és vért szívni jöttem hozzátok, hanem segíteni szeretnék. Olyan hálót készítek nektek, ami megfogja ezeket a vérszívó repdesőket.

-Csak nen azt akarod mondani, hogy egy leheletvékony háló képes erre? -Jegyezte meg egyikőjük meglehetősen kételkedő hangon. Egy másik pedig ugyancsak lebecsülően hozzátette:

-Te magad is alig vagy nagyobb a legyeknél. Ugyan hogyan tudna a hálód elbánni a legyekkel és minket megvédeni?

– Nem kell akkorának lennem mint ti, vagy a farmer. A háló, amit készítek bizony képes arra, ne becsüljétek le a munkám!

Ezzel aonnal munkához is látott. Csak szőtt és szőtt, mindaddig amig el nem készült a háló. Épp  az utolsó szálat fonta a többihez, amikor a legyek -nem látva a csapdát- kezdtek belegabalyodni a pókhálóba. Mindezt tisztes távolságból nézte a pók, és büszkén meg is jegyezte:

-Ebben az ólban egy ideig nyugalom lesz.

És ezzel mind a nyolc lábát elégedetten összekulcsolva a tehenek felé fordult:

-Még mindíg kételkedtek a munkámban?

A tehenek lehorgasztott fejjel, elszégyelve ismerték be, hogy a pók nem hazudott amit tud, azt tud.

A pók azonban nem ért rá sokáig lesni a legyektől egyre jobban  negtelő hálót. Újra a tehenek felé fordult:

-Vár a munka máshol is, de itthagyok nektek egy rakás pókhálófonalat. Próbáljatok ti is szőni egyet, arra az esetre, ha a legyek ismét megjelennek.

Ezzel kisétált az ólból, és a szomszédos lóistálló felé vette az utat. Ott sem volt könnyebb a helyzet, és mint a tehenek, a lovak is eleinte az ellenséget látták a pókban. Kétlábra állva fújtattak és próbálták a pókot elijeszeni, de a pók nem adta fel. Elkezdte szőni-fonni a hálót, tisztes távolságban a feldühödött lovaktól. Amikor elkészült,,hamarosan bele is repültek a legyek és bizony kiszabadulni már nem tudtak. A lovak pedig nem akartak hinni a saját szemüknek. Szánták-bánták bizalmatlan viselkedésüket és fejüket bűnbánóan lehajtva mondták:

-Bocsáss meg nekünk, Pók! Már minden bogártól rettegünk, hiszen láthattad mennyire szenvedünk tőlük.

-Most mennem kell, van még itt néhány ól, ahol segítségre van szükség, de itt hagyok nektek elegendő fonalat ahoz, hogy ti is elkészítséte a hálót.. Megmutatta, hogyan kell szőni, aztán odébbállt. A következő ól a malacoké volt, ahol minden ugyanúgy megismétlődött, mint az első kettőnél. Először feldühödtek, majd megbánva mindent, hálálkodva búcsúztatták a pókot, és elfogadták az otthagyott fonalat.

Szerencsére a farm többi lakója, a baromfiak és a juhok, nem szenvedtek a legyek támadásaitól, ugyanis sűrű gyapjuk vagy a tollazatuk megvédte őket. Persze nem maradt munka nélkül a pók, folyton talált egy-egy zegzugot a szabadban is, ahol érdemes volt hálóját kifeszítenie. Eközben a tehén, ló és malacól lakói megpróbálkoztak a pokhálókészítéssel. Bizony nem is gondolták volna, hogy a pókháló milyen nagy ügyességet kíván. Nem az ő patás lábaiknak volt való ez a munka. A pókháló rácsavarodott a lábukra, fejükre, nyakukra, némelyikőjüknek még a szájára is, mégpedig annyira, hogy sem enni sem kérődzeni, nyihogni vagy röfögni sem tudtak. Rájöttek arra, hogy csak a pók képes erre akülönleges munkára. Abban reménykedtek, hogy egyszer a pók visszatér. A pók valóban visszament mindhárom helyre,,mert tudta, hogy az állatok nem tudják majd megfonni a hálót. Csupán csak azért adott nekik fonalat, hogy kipróbálják és belássák, valóban nem lebecsüleendő munkája van a pókoknak.

Amikor belépett az istállókba és meglátta a pókhálóba belecsavarodott állatokat, nem állta meg nevetés nélkül. Hangosan meg is jegyezte.

-Lám-lám, a hálóm nem csak a legyeknek lett csapda, hanem tinektek is, teheneknek, lovaknak és malacoknak. Remélem egy életre megtanultátok, hogy bár kicsi vagyok hozzátok képest, de a munkám nem lebecsülendő.

Ezentúl nem hogy nem bánták, hanem egyenesen örültek ha a pók megjelent, aki még pókbarátait is elhozta, hogy mégtöbb csapdát állíthassanak a legyeknek.

A farmer mit sem tudott az állatai és a pók közötti kalamajkáról, csak annyit látott, hogya a legyek száma nagyon lecsökkent. Az állatai megnyugodtak, nem csapkodtak a farkukkal, és nem nyüszítettek elkeseredettségükben. Így hát boldogabbak lévén erősebbek és szebbek lettek, a tehenek pedig jóval több tejet adtak mint korábban. A farmer azonban rájött mindennek a titkára, hiszen megtalálta a a legyekkel teli pókhálókat. Meg is jegyezte tréfásan a feleségének, aki nem szerette a pókot,és örömmel taposta el őket, ha mglátta valahol.

-Agyon ne üsd a pókot, bárhol látod is. El sem hiszed milyen sokat köszönhetünk nekik!

Author: Berecz Devlin Éva

1960-ban születtem Egerben. Ott végeztem el tanulmányaimat is és 1983-ban az egri tanárképző főiskolán megszereztem a diplomám mint történelem szakos tanár és népművelő. Néhány év múlva a nyíregyházi főiskolán elvégeztem a könyvtár szakot is, majd könyvtárosként dolgoztam azon a főiskolán, ahol a tanári diplomát szereztem meg korábban. 1997-ben az USA-ba kerültem és óvodapedagógusként kezdtem el dolgozni és dolgozom mind a mai napig. Mindig érdekelt az irodalom, szerettem a verseket, Már fiatalon is megpróbálkoztam versírással, de önbizalomhiányból fakadóan ezeket nem osztottam meg senkivel és a szemétkosárban végezték. Az államokba kerülve 2001 után rendszeresen újságcikkeket írtam az amerikai Magyar Népszavába, magyarul. Ezek a kinti magyarok életéről szóltak, de a tragikus szeptember 11-i események után főképpen arról, hogyan éltük meg a történteket, mi amerikai magyarok. Néhány évvel ezelőtt kezdtem meseírással foglalkozni, hiszen kicsi gyermekek között élve és dolgozva, naponta rögtönöztem meséket. Nagyon sok olyan mesekönyv került a kezembe, amik- bár szépen voltak illusztrálva, de unalmasak, semmitmondóak voltak, sok esetben kifejezetten károsnak tartottam őket. Tagadhatatlan, hogy a mai gyermektársadalom már teljesen más, mint az én generációm. Nem az Anderseni meséken nőttek föl, és bár ezeket a klasszikus meséket is életben kell tartani, de ma már az igények teljesen mások. A legnagyobb hiba pedig az,...