Télen a hamvas, barna rózsaág
alszik, pihen, beszéde néma szótlanság.
Mikor a tavaszi nap sugara körbeöleli,
magában ébredező, finom lelkét megleli.
A lágy szellő még alvó leveleit ébresztgeti,
Közben egy kislány a rózsán billegő kis katicát nézegeti.
A katica szárnyait kibontva tovarepül,
s a kislány tekintete a kis rózsa bimbóján megül.
Elmereng a hamvas, kis rózsaszín virágon
S várja, hogy az elrepült katica újra visszaszálljon.
Közben kis fejében feldereng egy emlékkép,
mikor a hosszú, kórházi léte után hazatért.
Épp ilyen bimbózó rózsák várták a szobájában otthon,
s mire meggyógyult, már a kerti rózsák is kinyíltak a bokron.
Ekkor a katicát már nem is várta vissza,
csak azt szerette volna, ha a rózsa kinyílna.
De Anyukája sebtében rászólt- Szívem, mennünk kell-,
s a kislány a rózsától elbúcsúzott egy rövid kis énekkel.
A kis rózsa bimbója lassan elkezdett kinyílni,
S a szeretet fátyla innentől mindkettőjüket belengi.
Author: Hajnal Cs. Krisztina
Köszönöm szépen az Irodalmi Rádiónak, hogy bemutathatom alkotásaimat, és ezáltal része lehetek én is az alkotói közösségnek. Esztergomban születtem, 1980-ban. Ének-zene tagozatos általános iskolába, zeneiskolába jártam, ezáltal a zene szeretete, zenélés (hobbyként) is része az életemnek. Az irodalom, a versek gyerekkorom óta közel álltak hozzám, gyerekként a könyvekkel valahogy mindig jobban megtaláltam a „közös hangot”, mint kortársaimmal. Bár próbálkoztam versírással kiskamasz koromban is, akkor még nem igazán sikerült…. Az áttörés 2024 őszén következett be, amit ma is egy csodaként élek meg, ahogy megszületett az első versem. Azóta az ihlet sűrűn megtalál, valamikor éjjel ébreszt fel egy kedves kis „rím”. Hajnal Cs. Krisztina néven alkotok. Ha verseim olvasása másoknak örömet okoz, vagy esetleg ezáltal könnyebben átél egy-egy nehezebb időszakot az életében az olvasó, nekem már megérte- hisz az érzéseink, érzelmeink akár fájdalomról, szeretetről szólnak, közösek. „Az élet életet nemz. Az energia energiát teremt. Azáltal leszünk gazdagok, hogy adunk magunkból.” – Sarah Bernhardt
Egy válasz
„A kis rózsa bimbója lassan elkezdett kinyílni,
S a szeretet fátyla innentől mindkettőjüket belengi.”
Kedves, szép verssoraid tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita