Sétára indulok, hangulatom komor.
Mélyet lélegzem, arcomba fúj a szél.
Nem hagy nyugodni a tegnap jött levél…
Jól tudtuk, az élet szétszór, elsodor.
Barátok voltunk, most űr lett a helyén.
Nem hívtam, a száma megvan valahol…
Mindennaptól kábult ember elhajol
A múlttól, jövőt hajszoló szökevény.
Zsebembe nyúlok -egy koldus megállít -,
Érzem az ujjam’ égető papirost,
Visszaránt a jelen, az itt és most,
S az írás, mely tőled végleg elszakít.
Bocsánatod kérném, de már nem lehet.
Tán majd ott, egyszer találkozom veled.
Pest felé a buszon, 2024.12.03.
Author: Takácsné Tóth Márta
Taktoma (Takácsné Tóth Márta) Unokáim kérésére szoktam meséket kitalálni. Altalában 6-8 dolgot adnak meg, pl. helyszín, szereplő vagy tárgy, és ezeknek a mesében szerepelniük kell, Sajnos elég ritkán írom le őket. Alkalmanként verseket írok, ha valami inspirál. Rajzolok, festek, a Paks Városi Vegyeskarban énekelek. Számukra több idegen nyelvű darab magyar átiratát is elkészítettem. Szeretem Arany János balladáit, a fantázia és sci-fi könyveket, filmeket, no meg a verses meséket, jó ritmusú gyerekverseket. Első publikációm (4 versem és egy kapcsolódó rajzom) egyik ismerősöm unszolására a 2022 tavaszán jelent meg a Paksi Tükör c. irodalmi, művészeti és helytörténeti kiadványban. Ugyancsak ő biztatott, hogy vegyek részt pályázatokon és az interneten is nézzek körül. Sikeres pályázataimnak köszönhetően több versem és mesém is megjelent antológiákban és irodalmi honlapokon. Mottóm: A fantázia jövő között a lelked és az elméd tölti ki az űrt (Taktoma).