Bánat, mi elszigetel egymástól vagy netalán tán összeköt.
S úgy tesped rá a lelkedre, ahogy tájra a nyomasztó köd.
Örömnek, vagy csak egy mosolynak többé nem enged már utat,
Pedig megfáradt, bús lelked csak egyre a kiút után kutat.
Bánat, te könnyfacsaró, lélekölő, örömtelen kalauz.
Nincsen olyan sivár lélek, kinek vágya csak te feléd húz.
Mégis elég jól ismerünk téged itt e földön mindannyian,
Hányszor tetézted még tovább sorsfacsaró kínjainkat!
Bánat, bárcsak már sohasem látnálak én többé!
És csak szépen beállnál te …összes szebb érzelem mögé.
Hogy elmondhassam, lám-lám úgy tértem én nyugovóra,
Nem sejtettem, hogy ott voltál utolsóként te is a sorban.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
Tetszéssel olvastam magvas soraid. Bizony, nagyon jó lenne, ha elkerülne bennünket a bánat.
Szeretettel: Rita