Holdtúra

Holdtúra

Lebegsz felfelé, nyelsz, dugul a füled.

Felhők közé érkezel. Ne nézz le! Türelem

Fentről hihetetlen kicsi minden. Üzenet.

Emberek, parányi hősökként küzdenek.

Meghasadt föld, úttalan út. Zárványok

széltördelt, vízkoptatott sziklaformákon.

Éles hasadék, a sziklafalon fenyőfák.

Alant sziklatömbök zuhantokban.

Meredeken óvatosan legelő bárányok.

Oltári teraszon éltet teremtő áldások.

Magos és kietlen, Isten teremtményei itt

Fázósan húzzák össze kabátjukat.

Felértél, gondolod. Te most átutazol.

Sziklák árnyékában egyensúlyozol.

Rád néz, mosolyog. Szemed hunyorog.

A szélben vitorlád forog, hajód ropog.

Idő végtelen fennsíkon barangol, megáll

Órák, percek és a széles látóhatár leáll.

Finom utalás, felhők közül kiemelkedik,

Alánt száll és földed kitárt karral vár.

2025.08.05

Author: Horváth Attila

Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Budapesten élek, Szeretem, hogy az érzelmeim képekké válnak, majd szavak formájában megjelennek. Mindig éreztem, hiányzik valami, ennél színesebb a világ. Befelé éltem, A versekkel elkezdtem megnyílni, kifelé élni. Köszönöm.