Holdtúra
Lebegsz felfelé, nyelsz, dugul a füled.
Felhők közé érkezel. Ne nézz le! Türelem
Fentről hihetetlen kicsi minden. Üzenet.
Emberek, parányi hősökként küzdenek.
Meghasadt föld, úttalan út. Zárványok
széltördelt, vízkoptatott sziklaformákon.
Éles hasadék, a sziklafalon fenyőfák.
Alant sziklatömbök zuhantokban.
Meredeken óvatosan legelő bárányok.
Oltári teraszon éltet teremtő áldások.
Magos és kietlen, Isten teremtményei itt
Fázósan húzzák össze kabátjukat.
Felértél, gondolod. Te most átutazol.
Sziklák árnyékában egyensúlyozol.
Rád néz, mosolyog. Szemed hunyorog.
A szélben vitorlád forog, hajód ropog.
Idő végtelen fennsíkon barangol, megáll
Órák, percek és a széles látóhatár leáll.
Finom utalás, felhők közül kiemelkedik,
Alánt száll és földed kitárt karral vár.
2025.08.05
Author: Horváth Attila
Sziasztok, Horváth Attila, az Irodalmi Rádió szerzője. Voltam, vagyok, leszek.. Mindent csak Érte teszek. Élet, Szerelem, Érzelem, Vágy, Elfogadás. Itt és most, szárnyaljatok sorok…
Egy válasz
„Emberek, parányi hősökként küzdenek.”
Igen, messziről valóban megélhetjük, hogy mennyire parányiak vagyunk, akárcsak a létünk.
Szeretettel: Rita