A Horváth-kertben, Bogácson

A Horváth-kertben, Bogácson

 

Gyere el most, a híres, nevezetes szép Bogácsra,

egy panzióban lesz életed legszebb románca.

A kerthelyiségben nyílik a sok színes boglárka,

nyolcvan rádióban ott dalol nyolcszáz mezei poszáta.

 

Minden reggel lemehetsz a zöld vadregényes kertbe,

hallod majd, hogy gyönyörűen csicsereg a sok fecske.

A harangszó után a jó ebédhez szól a nóta,

 este megjelenik ott Budapest, Párizs és Róma.

 

Katika és Julika itt fényben él a homályban,

borsodi káposzta ott illatozik a konyhában.

Horváth úr neked varázsol az Alkotmány utcában,

csodálatos ízeket, szép tálakban és fényes kuktákban.

 

Az élet aromái hódítanak e szép várban,

Magyaros fűszerekkel szövetkezve egy nagy házban.

Gyakran egy vaddisznó fortyog és röfög a kocsmában,

de néha vén szürke marha rotyog és röhög a bográcsban.

 

Vendégmarasztaló, a sudár legényfogó leves,

a tárkonyos vadmalac leves, híres lett és neves.

Pihent itt már a szegény úrfi és a gazdag nemes,

szívük és lelkük őrzi ezt a gyönyörű patinás helyet.

 

A pálinka urak ott együtt boldogságban élnek,

kerüld őket, s akkor majd hülyének, s bolondnak néznek.

Barátkozz velük, s ők ezért szeretni fognak téged,

érted mondanak egy imát, a józan, spicces és a részeg.

 

Legyen örök életű, a Horváth kertben e mottó,

legyen mindig teli a pikoló, bögre és a korsó.

Ne kopogjon és kongjon üresen a boros hordó,

állítson szép emléket egy pompás kép és sok színes fotó.

 

Cserepka István

Cserepka István
Author: Cserepka István

Cserepka István az Irodalmi Rádió szerzője. Erdőkertesen láttam meg a napvilágot, 1959. augusztus 23-án, harmadik gyermekként, a Cserepka családban, Istvánnak kereszteltek. Édesanyám szeretettel, édesapám mesteri gondviseléssel tanította fiú gyermekeit. Szakközépiskolai tanulmányaimat Budapesten végeztem el. A kedves iskola magyar irodalom szakos tanárai, megismertették velem a vers elemzés rejtelmeit. Verseim játékos rímei, kezdetben utazások humoros perceit, unokáim születéseinek meghitt pillanatait örökítették meg, majd megszülettek a hálaadó, a nőnapi, az anyák napi, a szerelmes, a tájleíró és a hazaszeretet sugárzó alkotások. Írásaim megjelentek a Polikróm folyóiratban, az Erdőkertesi naplóban és a Csomádi hírharangban. Erdőkertesen élek a családommal. Terveim, álmaim, műveimmel a ma generációját és az utókor emberét érzelmekben gazdag, hazaszerető, a múltat idéző, az édesanyákat, a nőket, a szülőket, a nagyszülőket tisztelő és a jövő felé tekintő alkotásokkal megajándékozni.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az ezüstfenyő toboza A völgyben már megült a hajnali pára, sűrűn és fehéren, mint a frissen fejt tej. A hegyek lábánál fekvő kis faluban ilyenkor

Teljes bejegyzés »

Március óta 

Mikor is írtam rólad, neked utoljára? Talán március közepén mérgemben, Hogy kezdtél elmenni rossz irányba S hogyan süllyedsz el a mélyben.   Azóta is beszélnünk

Teljes bejegyzés »

Ébredezés

Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs és PR- marketing asszisztensként kezdtem. A

Teljes bejegyzés »

Levegőt!

  Minden jó lesz, magamban ezt hajtogattam. Aztán már levegőt sem kaptam, annyira megfelelni akartam…. Alárendeltem sok mindennek magam. Pedig… nem tudhatod a sors mit

Teljes bejegyzés »

Káprázat

Fantáziám képének műalkotása, Egy ember, kinek megvakít hibátlansága. Fényévnyi távolság van kábulatom és közted, Mindent, mi bennem nincs, te magadba fűzted.   Gondjaim hadát így

Teljes bejegyzés »

Vajon örökre eltűntek a csillagok?

A belvárosi buszmegálló sarkába húzódva ácsorgott, miközben egy vékony, puhakötésű, sötétkék könyvecskét szorított erősen a mellkasához. Közel egy órát kellett még várakoznia a busz érkezéséig, de nem bánta – szándékosan jött korábban. Válláról lassan lecsúszott

Teljes bejegyzés »