A kék macska

A kék macska

(sosem lehet tudni)

Ezüstszürke Ford fordult a térről a szolgalmi útra a Blue Pearl szépségszalon elé. A tulajdonos hölgy üzletének élő reklámarca kilépett a kocsiból, napszemüvegét a táskájába ejtette. Miközben a kulcsot kereste majdnem rálépett a bejárati ajtónál nyújtózó macskára a lábtörlő szőnyegen. Világoskék-szürkés bundája szinte egybeolvadt a szőnyeg színével. A nő megsimogatta és bement a szalonba. Az első vendég érkezése előtt egy órával előkészült a kezelésre, elvégezte az előző napról maradt adminisztrációt majd kitámasztotta az ajtót. Az utcán arra járók megálltak megcsodálni a cicát, aki még mindig nem mozdult kényelmes helyéről. A tulajdonos két kutyussal és két cicával lakott együtt egy kertes házban. Az állatok ösztönösen megérzik az ember szeretetét, így a gyönyörű macska is bátran besétált a szalonba. Egyenesen a nő lábához dörgölte a fejét. Mikor az ölébe vette, nem talált nyakörvet igazán semmit, amivel azonosítani lehetett volna az állatot. A fajtáját viszont azonnal felismerte. Ő egy orosz kék macska volt. Rövid csillogó szőrű, plüss tapintású, ragyogó élénk zöld szemekkel. A jól táplált macska nagyon jól érezte magát, nem nyávogott, az utcára sem akart kimenni. A kolleganők a szalonban nem győzték csodálni. A közeli boltból ételt hoztak és egy tálka vízzel az üzlet hátsó részében kényelmes kuckót készítettek neki. A cica egész nap kétszer hajlandó volt kimenni az utcára, de dolga végeztével visszasétált és nem mozdult a helyéről. Nem volt mit tenni éjszakára a szalonban kellett őt hagyni ugyanis a tulajdonos nem vihette haza a többiek mellé az idegent. Másnap az asszony a közeli fákon, kapualjakban felhívást ragasztott ki remélve, hogy a gazdája a közelben keresi a cicáját. De senki sem jelentkezett. Így egyenlőre a szalonban kellett maradnia. Nem tudták a nevét, elkeresztelték. Az új neve különleges színű szemére utalva Smaragd lett. A jóhírű kozmetikushoz nemcsak budapesti kliensek jártak. Borikának, aki amúgy egyedül élt nagyon megtetszett a cica elgondolkozott azon, hogy magához veszi. Két nap múlva telefonált, hogy hazavinné a gyönyörűséget, de vezetni nem tud mert kibicsaklott a bokája. A kozmetikus nem várt soká másnap összecsomagolta a cica holmiját, száraz tápot, almot vásárolt és a megadott címre vitte az új társat. Nagy volt a boldogság. Borika sms-eket küldött, dicsérte Smaragd nyugodtságát, és falánk étvágyát, ami egyre inkább meglátszott rajta. Egy kicsit aggódott is emiatt. Együtt nézték a TV műsorait, imádta ahogy a gömbölyded az ölében dorombolt. Aztán ritkultak az üzenetek.

Talán két hét telt el mikor messengeren fotók érkeztek. A kozmetikus hölgy nem értette először, hogy mit lát az összevissza forgatott képeken. Óriási meglepetésként a szöveg helyett csak ez a szám érkezett megfejtésnek: +4

Ki gondolta volna, hogy az anyamacska 4 pici életet is táplált? Bizonyára Borika sem számított rá. Azonnal felhívta vendégét mert gyanította a jól táplált orosz kék cica vemhes volt már akkor is mikor megtalálta. A gazdái talán ezért hagyták magára vagy elkóborolt, ez már nem derült ki. A megszületett négy gyönyörűség komoly terhet jelentett azonban Borikának, akinek soha nem voltak háziállatai.

A szalon tulajdonosa többször meglátogatta őket ajándék eledellel, alommal. Csoda volt látni az anyamacska ölében dagasztó mindig éhes „gombócokat”. Fajtisztaságuk nem volt kétséges. Nagy volt az érdeklődés irántuk. A szomszédok, és ismerősök segítségével hamarosan gazdára talált mind a négy kiscica. A szalonban azóta szállóige lett a „sosem lehet tudni” arra az esetre, ha bármikor bármi kétségük támadt.

Author: Rodé Klára

Mottóm: „A rohanó évekkel az életnek nincs vége… Csak ha elfogy a szó, elhal a zene, megtorpan a tánc, elapad a szeretet.” (R.K.) Az írás örömforrás és vallom, hogy nincs korhoz kötve. Magam is rátaláltam néhány éve, jóval túl az életem delén. Érlelte az idő, a végnélküli tapasztalás, az olvasóim, barátaim lelkes bíztatása. Mozgalmas életutam karrier építéssel, utazásokkal, szerelmekkel, gyermekeimmel, unokámmal, elveszített férjekkel kiapadhatatlan forrásnak bizonyultak. Valóságos történeteim néha szomorú, ironikus vagy humoros, pikáns mozaikjait az elmúlt hét évben novelláskötetekbe gyűjtöttem, (Életre keltek, A hatfejű sárkányfemina, Félárnyék, Az én kaleidoszkópom, Tenyérnyi történetek címekkel) szerzői kiadásban megjelentettem akárcsak az első regényemet, Az arcnélküli férfi-t is. Antológiák társszerzője voltam. A prózák mellett versekkel is próbálkozom. Közlésvágyam határtalan, életünk ellesett pillanatairól, tárgyakról másképpen, emlékeimről, töprengéseimről. Az írás az életem része lett. Örömmel osztom meg novelláimat, könyveimet az érdeklődő kedves Olvasókkal. Email címem: rode.klara@gmail.com