Te vagy az oka

Te vagy az oka, hogy minden reggel felkelek

S végigcsinálom a napot akkor is ha nincs kedvem.

 

Te vagy az oka a mosolyomnak

Hisz a legsötétebb időkben is előhozod azt.

 

Te vagy az oka, hogy lélegzem

S adod a levegőt mikor megfulladni lennék készen.

 

Te vagy az oka, hogy dobog a szívem

S meleget adsz amikor fázik lelkem.

 

Te vagy az oka, hogy még itt vagyok

Miattad döntöttem úgy, hogy maradok.

 

Mert színt adtál a szürkeségbe

S megmentetted az én életem.

 

Kis dolognak tűnik viszont számomra viszont hatalmas áldás

Hogy itt vagy velem tűzön s vízen át.

 

(A képet a mesterséges intelligencia generálta a versemhez)

Berecz Klaudia
Author: Berecz Klaudia

Berecz Klaudia vagyok, 2007. április 26-án születtem Budapesten és jelenleg is a fővárosban élek. Jelenleg színművészeti szakgimnáziumban tanulok. Nagy megtiszteltetés számomra, hogy az Irodalmi Rádió tagja lehetek, köszönöm! Az írás mindig is fontos része volt az életemnek. Egyfajta menekülés is számomra ahol kiadhatom magamból az örömöt és a bánatot is egyaránt. "Akkor tudok igazán önmagammal lenni, amikor írok. Ez egyfajta utazás a bennem lakó lélek megismerésére, mert minden történetemben picit benne vagyok én is." ~Nina Collins~

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Tündérrózsa

Ez egy rövidke ízelítő a készülő kisregényemből, főleg jó meglátásokat, építő jellegű kritikát keresek.   1. Egyszer volt, vagyishogy még ma is él egy ember.

Teljes bejegyzés »

Párizsi

Ennek a párizsinak halszaga van. Nem mondom, hogy kelletlenül harapok bele, de azért mégiscsak furcsa, hogy egy ilyen húsétel olyan szagot árasszon, melytől a lehető

Teljes bejegyzés »

Ha meghalok

Ha meghalok Tűzre tesztek, megégettek, Húsom az ördögnek tessék, Szökő lelkemből majd Ti is esztek, Szememre ne vessék, Hogy irigy! Íme, nesztek. Majd marad Por

Teljes bejegyzés »

Látogató

A szellem még éjjel tér be hozzám. Mint merő homály és titkos sötét, Csak én látom alakját, én hozzám jő, Ő érti a szavam, én

Teljes bejegyzés »

Szürke kő

Némán zúgó folyó partján, Kavics lennék, szürke kő. Távol minden ember ártól, Elhagyottan heverő. Elnézném a habok leplét Mit e vidék csendje sző, Közelebb is

Teljes bejegyzés »

Lélekvár

Fent, a sivár észak csúcsán, Vár áll, szürkén, vadon, csúnyán. Ablakából hold sarlója Fényét veti le a porba. Fényét furcsa árnyak nézik, Körül állják, úgy

Teljes bejegyzés »