Már megsárgult fiatalos, üde szépsége,
amely, mint őszi falevél lehullni készül,
és bár még kapaszkodik erősen, épsége
sérülékeny, tudja és szíve belerendül.
Hisz rövid volt az élet, ezt most látja csupán,
annyi mindenre vágyott, de már későre jár,
szeretne menni, néha megpihenni útján,
idő kereke forog és soha meg nem áll.
Lágy szellő lengeti a megsárgult levelet,
langyos eső fürdeti, a szennyet lemossa,
cirógató napsugár adhat még meleget,
de közel a vész, megpecsételődött sorsa.
Mert már elindultak a vad és hideg szelek,
a természetet legyőzni nem lehet soha,
megrázzák a fákat, hullanak a levelek,
peregnek lefelé és hallik fájó sóhaj.
Author: Tóth Lászlóné Rita
Nevem: Tóth Lászlóné. Írásaim Tóth Lászlóné Rita néven tettem fel és ezt használom a továbbiakban is. 2009-ben – édesanyám távozása után – űr maradt bennem és ezt az érzést ki kellett írnom magamból. Ezek a gondolatok, versek a gyászról és a hiányról szóltak. Véletlenszerűen találtam rá a Holnap Magazinra, aminek több éven keresztül tagja voltam. A havonta megadott témákra is próbáltak írni, így lassanként prózák is születtek és vidámabb versek is. Írtam többek között mesét, melyből egyet beküldtem a Nagycsaládosok Országos Szövetségének pályázatára, ami bekerült abba a harmincba, ami megjelent a kiadványukban. Egy szatírám az Irodalmi Jelen közölte le. Tagja vagyok az Érdi IRKÁNAK, ahol első alkalommal szintén egy mesém jelent meg. Csatlakoztam a Mesketéhez is, de valójában nem tartom magam meseírónak. A HM tagság megszűnését követően egy ismerősöm a Napvilágot ajánlotta. Annak lettem a tagja, de július elsejével már nem tölthető fel alkotás az oldalra. Három gyerekem, öt unokám és három dédunokám van. Főváros közeli településen – Solymáron – élek.
