Harmatgyenge pillangóként vállamra települt.
Honnan jön, merre tart… nem kérdeztem.
Csak röpködtem vele, élvezve a derűt,
Mely szívemet már régóta elkerülte.
Meg akartam fogni. Csak maradjunk együtt.
De nem tudtam hogyan tegyem meg.
Féltem a percet, hogy megint elrepül,
És eltompul az élet felettem.
Kihajtottam szívem szirmait remélve
Lelassul az idő, ha jobban igyekszem.
S megmerítkezve a boldogság fényében
Amikor beborul is, majd emlékszem.
Már nem ül a vállamon. Elrepült.
De tudom, hogy ismét meglelem.
Tán hernyóként bebábozódva tűr,
Hogy pillangóként újra megérintsen.
Author: Szilágyi Tünde
Nevemet tudod, De e név mögött rejlő ember ismeretlen, Bemutatni nem is tudom, Beszéljenek a verseim helyettem. Annyit kell csak tudnod, Életem nyomot hagyott felettem, Kezem hát tollat fogott, Nyomot hagyjak én is az életben. Szívem bár megkopott, Mégis maradt még mit elmesélem, Jó, hogy Ti is velem vagytok,... Gyönyörködjünk nyelvünk szépségében...
Egy válasz
Kedves Tünde!
Nagyon kedves, hangulatos, zenés versed tetszéssel olvastam és hallgattam.
Szeretettel: Rita