Jeruzsálem: időn és téren át
Vajon mi a titok, a fény, vagy a kő?
Ódon utcák alatt, borostyánidő?
Hajnali fényben, templomtornyok között?
Félhomályos házak ablakai mögött?
Mint egy régi fénykép a gyermekkoromból,
fürtös hajú gyermek mosolyog a múltból.
Pedig nincs emlékem kétéves koromból.
Hogy tud ez a város régi fénykép lenni,
a lelkemből örök emléket idézni?
Élő képeslapként az Örökkévalótól,
túl az időn a Mindenütt Jelenvalótól.
Mint leheletfinom hajnali pára,
nem láthatóan a lélekbe zárva.
Átélhető az Úr szomorúsága.
Miért ily rút az ember ragaszkodása?
Az ezüstöt folyton csak bűnre váltja,
a jót kitárt karokkal keresztfára szánja.
Mikor bezárt ököl helyett nyitott tenyérrel,
a Lélek ajándékát elfogadni készen,
Jeruzsálem már ünnepelni készül:
a mindegyből mind Egy lesz végül.
Author: Mecséri Ildikó
Hogy ki vagyok én? Társad az úton. Átszűrtem életem színes kavicsait, és benne ami igazgyöngyöt találtam neked adom, beleszőve versek ritmusába, amik csak veled szőhetők tovább, ha megérintenek. Honlapom: https://www.mecseriart.com