Kata reggel izgatottan ébredt a telefonjának dallamára. Úgy állította be a jelzést, hogy még maradjon tíz perce, amíg összeszedi magát, átgondolja a napját. Aznap írta a felvételi vizsgadolgozatát az áhított mérnöki karra való bekerüléséhez. Három órás komoly próbatétel előtt állt. Elmennie ugyan nem kellett otthonról, mivel online volt a vizsga. De akkor is már napok óta ezen stresszelt. Sőt, valójában hónapok óta, egész tavasszal erre a május végi megmérettetésre készült. Hiába sütött már szépen odakint a nap, csiviteltek a madarak, neki aznap komoly feladata volt. Megreggelizett, felvett egy kényelmes ruhát, összefogta szép hosszú barna haját, leült a számítógépéhez és bejelentkezett a vizsgára.
Megtörtént az azonosítása, majd elkezdtek megjelenni a számítógép képernyőjén a feladatok, először a tesztkérdések. Tíz tesztkérdés szokott lenni, nem túl nehezek, általában három válaszlehetőséggel, mintegy bemelegítő jelleggel. Az első három valóban nem is volt nehéz, de a negyedikhez a szokástól eltérően már négy válaszlehetőség tartozott. Az ötödikhez már öt. A hatodikhoz hat. És ráadásul a hat közül kettő mintha ugyanaz lenne, csak kicsit más a szórend. De csak egy megoldást lehetett megjelölni. Ezt az elején jelezte a gép és nem is fogadott el többet. A hetedik kérdéshez már hét válaszból kellett választani, majd nyolc, kilenc, végül tíz válaszlehetőség jelent meg a kérdésekhez. Ezek közt volt olyan, hogy több teljesen azonos szövegű volt.
Kata először csak furcsának találta, majd kezdett ideges lenni. De be kellett jelölni valamit, mivel a képernyő tetején elkezdett villogni egy lámpa szerű ikon, hogy 5 másodperc múlva lejár az ideje. Szerencsére a rossz válaszokért nem járt pontlevonás, tehát mindenképpen érdemes volt valamit megjelölni.
Ez után következtek a szöveges, számítást, vagy grafikon készítését igénylő feladatok. Ezeknek szokatlanul humoros szövege volt a korábbi évek feladataihoz képest, melyeket Kata módszeresen áttanulmányozott. A felkészülésben segítségére volt egy külön tanár is, akit a szülei fogadtak mellé. Az volt még a feladatok furcsasága, hogy sokkal több adatot adtak meg, mint amennyi ténylegesen szükséges volt a megoldáshoz. Kata mindegyik feladat megoldása során azon stresszelt, hogy esetleg azokkal is kellett volna még valamit számolni?
Végül az úgynevezett kreatív feladat következett, amelyre az összpontszám harminc százalékát lehetett kapni. Ilyen is volt minden évben. Kata meg is nézett és elemzett több évre visszamenőleg ilyen jellegű feladatokat is, de valójában ezek megoldásához mindig valamilyen egyedi ötletekre volt szükség. Az éppen megoldandó kreativitási feladat egy vízlépcsővel volt kapcsolatos, amelyben a vízhozamot kellet volna megbecsülni az év különböző szakaszaiban. Több táblázat és grafikon is tartozott a feladathoz. Például egy légnyomás – idő grafikon, de egyáltalán nem a vízlépcső környezetében. De a többi adat is elég furcsa volt. Mintha véletlenszerűen kerültek volna a feladathoz.
Kata ekkor már szinte teljesen elvesztette a fonalat. Mit írjon? Hogy ne legyen üres ez a mező a megoldópanelében azt találta ki, mindegyik grafikonról és adatsorról leírja, hogy mit lát azokon. Melyiken milyen trendeket tud megfigyelni? De mivel nem kapcsolódnak a feladathoz, így azokat a megoldáshoz nem tudja felhasználni. Végül lejárt az idő. A gép kiírta, hogy majd értesítik az eredményről.
Kata nagyon elfáradt és azonnal le is feküdt. Szinte rögtön álomba zuhant. Édesanyja hiába kérdezte tőle, hogy sikerült a dolgozat? Kata csak annyit tudott elmondani, hogy az nagyon furcsa volt, mindenre írt valamit, de most hagyják aludni.
Kata egészen estig aludt. Mielőtt felébredt, édesanyja talált egy érdekes hírt a neten, miszerint a mérnöki felvételivel gond volt és vizsgálat fog indulni. Ezért másnapra még biztosan nem lesznek meg az eredmények, mivel a mesterséges intelligencia által megállapított pontszámokat teljes mértékben át kell nézni, azokat le kell ellenőrizni.
Kata az elkövetkezendő napokat édesanyja javaslatára egy könnyű krimi olvasásával töltötte és nagyokat sétált. Barátaival elment egy koncertre és épp hazafelé tartott, amikor megcsörrent a telefonja, jelezvén, hogy fontos üzenete érkezett. „Értesítés felvételi eredményről” — szöveg szerepelt a tárgymezőben. Ezt meglátva hirtelen leiizzadt és kérte barátait, hogy álljanak meg egy pillanatra. Kata leült egy közeli padra, majd kinyitotta az üzenetet. „Ön maximális pontszámmal megfelelt” — szöveg szerepelt az üzenetben. Azonnal hívta szüleit, hogy elmondja a jó hírt.
Másnap a hírportálokon óriási cikkek jelentek meg a felvételivel kapcsolatban. A lényeg az volt, hogy a feladatsort a mesterséges intelligencia segítségével állították össze a felvételi bizottság tagjai, amelyet előző este közösen le is ellenőriztek. Majd hozzákapcsolták a felvételire jelentkezettek kódjaihoz, akik másnap reggel elkezdtek rendben bejelentkezni és próbálták megoldani a dolgozatot. De az éjszaka történt valami. Reggel csak azt ellenőrizték, hogy a felvételizők rendben be tudnak-e jelentkezni. Csak néhányan jelezték, hogy gondjuk volt, de végül mindenki rendben be tudott lépni.
Az senkiben fel sem merült, hogy az MI az éjszaka folyamán megváltoztatta a dolgozat feladatait. Ez csak akkor tűnt fel az egyik bizottsági tagnak, aki valami rosszat sejtve — ahogy utólag elmondta az újságíróknak — ránézett a feladatsorra, mivel kíváncsi volt, hogy rendben folyik-e az online vizsga. Végig nézte a feladatokat és teljesen ledöbbent. A feladatok zömének valóban az volt a témája, amit előzetesen feltöltöttek, de azok egészen másképp lettek tálalva a vizsgázók elé. A kreativitási feladat pedig abban a formában értelmetlen volt.
A kollega azonnal riasztotta társait. Mindenki megnézte a feladatsort, majd elkezdtek gondolkodni azon, hogy most mit tegyenek? Akkor leállítani már nem lehetett, hiszen mire mindannyian konstatálták a problémát, már majdnem befejeződött a vizsga. Tehát csak utólagosan lehet valami értelmes megoldással előállni, hogy mi is legyen a megírt dolgozatokkal. Hogyan is értékeljék azokat? Eredetileg azt is az MI csinálta volna, de ezek után ez nem lehetett opció. Mindegyiket egyenként át kell nézni — határozták el. Tehát először is ki kellett adni egy közleményt, hogy csak napok múlva várható eredményhirdetés. Továbbá fel kellett tárni a hiba okát. Ki hibázott?
Közben az MI maga elvégezte a dolgozatok pontozását. Azoknál a tesztkérdéseknél, amelyeknél több helyes megoldást is felkínált, bármelyik jó választ elfogadta. A számításos feladatok esetében külön értékelte azt, ha valaki odaírta, hogy a megoldáshoz nem kellett minden megadott adatot felhasználni. Vagyis egészen jól pontozott — állapították meg a bizottság tagjai. De mi legyen az értelmetlen kreativitási feladattal? Azzal mit akart az MI? Hogy ezt megtudják, egyikük kitalálta, hogy oldassák meg vele. Így is tettek. Az MI pedig kiírta, hogy „a közölt adatokkal a feladatnak nincs megoldása”.
Ekkor egy másik bizottsági tag kitalálta, hogy kérdezzék meg az MI-t, hogy akkor miért adta fel ezt a feladatot?
Az MI válasza: „CSAK”.
Majd megkérdezték az MI-t, hogy miért írta felül a dolgozatkérdéseket.
Az MI válasza: „tesztelni akartam a ti kreativitásotokat és a jelentkezőkét is”.
A tesztekre és a feladatokra az MI által adott pontszámokat a bizottság végül a legtöbb esetben elfogadta. A helyesnek tartott megoldásokat feltették az internetre, a felvételizőknek is elküldték a kijavított dolgozatot, ahogy az szokás volt. A kreativitási feladatot viszont törölték a hivatalos értékelésből. De azért a bizottság azokat is megnézte és amennyiben a jelölt kérte, meg is mondták az eredményt, illetve el is küldték azt kijavítva, megtekintésre.
Kata megoldását nagyon jóra értékelte az MI és a bizottság is, mivel ő ténylegesen elkezdte elemezni a megadott adatokat, de rájött, és ezt le is írta, hogy azok nem visznek a megoldás felé. Sőt, azt is leírta, hogy szerinte milyen adatok, adatsorok lennének szükségesek a megoldáshoz. És mind az MI, mind a bizottság ezt értékelte nagyra.
Kata ennek részben örült, de az átélt izgalmak miatt bosszús is volt. És ezzel sokan voltak így. A közvélemény a vizsgák átszervezését követelte a jövőben. Azért mégsem járja, hogy az MI ennyire beleszólhasson egy vizsgába. Korlátozni kell a szerepét.
Author: Radnóti Katalin
Budapesten születtem, itt tanultam, kémia-fizika szakos diplomát szereztem, dolgoztam tanárként, lett családom és unokám. Régóta dédelgetett álmom volt, hogy novellákat írjak életem érdekes eseményeinek felhasználásával a sok szakmai jellegű publikáció után. Elterveztem, hogy amint nyugdíjba megyek és lemennek a vállamról a munkából adódó terhek, feladatok, írni fogok. Már évekkel ezelőtt elkezdtem a témák gyűjtését, és amint tehettem, máris elkezdtem az írást. Emellett sokat olvasok szépirodalmat, történelmi regényeket, minegy olvasási lázban égek, hiszen a hosszú munkás évek alatt erre jóval kevesebb időm volt. Tudom, hogy még tanulnom kell a novellaírást. Ezért szívesen olvasom a társszerzők írásait is. Napjaimat családom, nemrég született kisunokám édesíti meg. További fontos tevékenységem még a rendszeres uszodalátogatás, ahol nemcsak a sport a fontos, hanem a közösség is. Mindig van kivel beszélgetni, megosztani az örömöket, bánatokat, reflektálni az aktuális eseményekre. Szakmai honlap: https://rad8012.members.iif.hu/