Út szélén, ha látnál,
porba hullva találnál,
összetörve, meggyötörve,
sárba fúlva, vérezve,
mocskosan, vakon,
kínnal arcomon,
ordítva, könyörögve,
érintésért esdekelve,
főt hajtva,
megalázva,
nyílt szemekkel,
égő szívvel,
könnyem nyelve,
nem remélve,
fejem emelvén,
konokul büszkén,
tekintetem elfordítva,
mégis, mégis vigyél haza.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Edit Szabó : November egy, vasárnap November egy, Mindenszentek, ma a temetőbe nem mentem, napsütéses, szeles napon a konyhában dolgozgatom. Szűk rokonság, a sógornőm, hiányosan
Mennyit sirattam olyat, amit mára tudom, hogy nem baj, hogy elvesztettem… Beismertem, hogy a lelkemet csak jóval hitegettem. Ami stabilan tart még ma, egy másodperc
Novemberi éj A gyertyalángok sorra égnek,a hűvös éjben ring a táj,lecsendesül a tiszta ének,s a szívbe fészkel mind, mi fájt.A sírok felett pára lebben,a fázós
Mérlegen a mindenség A szív csak hús, hideg darab,ha nem fűti a téli nap,de benne lüktet még a gyász,mint pincemélyben a parázs.Ám jött a szerelem
Híd a köd felett Hideg kövön tiszta lángok, Az esti csendben ég a múlt. A szélben halk imádságok, S közben minden elcsitult. Megfáradt
Előszó A tenger számtalan titkot őriz. Vannak történetek, amelyeket soha senki nem mesél el, és vannak fények, amelyek nem azért világítanak, hogy utat mutassanak
Egy válasz
Kedves Zita, visszatértem, még egyszer elolvastam a verset. Megéltem én is ilyen létállapotot. Benne van minden, egy szóval sem több, egy szóval sem kevesebb. Nagyon emberi.