Út szélén, ha látnál,
porba hullva találnál,
összetörve, meggyötörve,
sárba fúlva, vérezve,
mocskosan, vakon,
kínnal arcomon,
ordítva, könyörögve,
érintésért esdekelve,
főt hajtva,
megalázva,
nyílt szemekkel,
égő szívvel,
könnyem nyelve,
nem remélve,
fejem emelvén,
konokul büszkén,
tekintetem elfordítva,
mégis, mégis vigyél haza.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
* Végső pont Vajon, milyen foka kell a kétségbeesésnek, hogy kamion elé vesd magad vagy a szakadékba ugorj? Hogy visszautasítsd az ételt, de még vizet
Ez őszi, fáradt, késő délután, egyedül csak én vagyok, a közeli kihalt füves téren. Magamban ülök egy félreeső padon. Merengek hosszasan, és észre sem veszem,
A nagymamám soha nem kérdezett. Nem azért, mert nem tudott volna, hanem mert tudta, mit nem szabad. A szárítókötél ott húzódott a kert végében, két
Vízbe merültünk újra, és újra, Mert nem tudtuk mit hoz a holnap, És az öröm perceit e félelem felnagyította, De hűs karjával átkarolt bennünket a
Őszinte szerelmi vallomás Szeretlek minden reggel és délelőtt, felkelő napnál egy hófehér ház előtt. Szeretlek minden percben és órában, jelen vagy minden
Aminap mikor nálad jártam, merengtem, Két méter föld választott el és remegtem. Tudom, hogy mikor búcsúznom kellett tőled, Sajnos örökre szólt, nem egy esztendőre.
Egy válasz
Kedves Zita, visszatértem, még egyszer elolvastam a verset. Megéltem én is ilyen létállapotot. Benne van minden, egy szóval sem több, egy szóval sem kevesebb. Nagyon emberi.