Út szélén, ha látnál,
porba hullva találnál,
összetörve, meggyötörve,
sárba fúlva, vérezve,
mocskosan, vakon,
kínnal arcomon,
ordítva, könyörögve,
érintésért esdekelve,
főt hajtva,
megalázva,
nyílt szemekkel,
égő szívvel,
könnyem nyelve,
nem remélve,
fejem emelvén,
konokul büszkén,
tekintetem elfordítva,
mégis, mégis vigyél haza.
Az írás jelentése számomra? Érzések, vágyak, félelmek, örömök, minden, ami vagyok, voltam, és lehetek még.
Zsendül a zöld a végeken, Serken a sárga a réteken, Zendül a dal az ághegyen, Kikelet táncol a szeleken. Tűnik a hó vízereken, Éled az
Halványzöld rét ölén ezer virág éled, Kedvesem, remélem boldog leszek veled. Nem kell más csókja, csak Tiédre vágyom, édes ajkad íze, pihenjen a számon.
– Ez volt az utolsó doboz. – közölte mosolyogva a költöztető cég vezetője miközben leporolta kék kezeslábasát. – Nagyon köszönöm a segítségüket József! – azzal
Karcsú szoborlány áll az apró kert közepén, körülötte különféle bokrok, virágok, színes kavicsok. A sápadt teremtésen mindössze egyetlen lepedő van, az takarja meztelen testét, ám
Fény hasogatja a padlás homályát, útjában pókháló csillan, padló melegszik. A lány nem egészen érti, mit keres itt. Az előbb még jó ötletnek tartotta feljönni
A mindig más, nem megoldás; de néha jó a változás! Ugyanúgy menni nem lehet, mert megszédít a körmenet, mi oltárt, szentélyt körbezár. Hinni csak ebben,
Egy válasz
Kedves Zita, visszatértem, még egyszer elolvastam a verset. Megéltem én is ilyen létállapotot. Benne van minden, egy szóval sem több, egy szóval sem kevesebb. Nagyon emberi.