Ha legalább beszélni tudnál…
-
Te rossz, kutyaházi rossz kutya, gyere na, gyere, ülj ide!…….
Haragszok rád a hortenziáért, tudod, kikapartad…, majdnem mentél a háztól!
-
………
-
Ne hízelegj, csak rám maradtál, mint a halak az akváriumban, te is!… Na gyere, gyere ide! Csak egy mentséged van, hogy nőnemű vagy, az egyetlen lány a portán (rajtam kívül), te rossz Mazsi kutya… Rám maradtál, de legalább beszélni tudnál, nemcsak hízelegni, te, izgága, te!!! Ha megbeszélhetném veled a dolgokat, mint nő a nővel, jó lenne az …, de csak lapítasz, ráncolod azt a boxerra emlékeztető homlokod, igen…
-
………
-
Nézel és aggódsz. A bal szemöldököd melletti ránc, majd a jobb szemöldököd melletti ránc felváltva húzogatva. Úgy, úgy…, hogy aggódsz!!!
-
………
-
Hát bizony, magunk maradtunk megint, elmentek a fiúk. A gazdid is, Laci, bizony! Megint várhatunk – morgolódhatok veled. Hogy ne mászd össze a lépcsőt, ne bújj be, ha meg nem engedem, még az előszobába se…
-
………
-
Igen, igen, veled beszélek, na, figyelj! Ne aggódj, mondom. Inkább azt mondd meg, mi lenne jó?! Itt maradni, vagy elmenni innen? Olyan nagy ez a ház, kóválygok benne csak, ha nincs itthon senki más. Takarítom, fűtöm… na, meg bajlódok veled… meg a kerttel, az udvarral. Szépen rendbe teszem, aztán te szépségesen kikapirgálod, hol a veteményt, hol a kis fák tövét, hol a virágokat. Nnna, főleg ez!!! A virágokat…, pedig már hányszor beígértem, hogy mész a háztól. Tudod, ha megemelem a seprűt…, csak sunyiba vágod magad és lapítasz, hű!, de nagyon alázatosan! Azt bezzeg érted!! …… De beszélni mikor fogsz velem?! Mazsi, Mazsi, csak legalább beszélni tudnál és tanácsot adnál néha. A kívülállók olyan bölcsek tudnak lenni!…
-
………
-
Hogy? Te nem vagy az, így kétévesen?… Tudod mi vagy? Egy mihaszna, huncut, hóbortos, hízelgő németjuhász-boxer keverékkutya. Olyan „úri fajta”. És ez a szerencséd. Ez a finom elegancia, ez a szép, tiszta, fényes szőr, ez az értelmes nézés…
Ej, te leveszel a lábamról mindig. Pedig csak rám maradtál… te rosszcsont kutya, te haszontalan Mazsi.
Maradj, maradj, megsimogatlak megint! Még mindig?! Meddig simogassalak? Sose unod meg?
…………
Na menjél, és vigyázz rám legalább, ha beszélni nem tudsz! Jó? Mazsola, Mazsi… Vigyázol?
Mondd, hogy vigyázol! Na, mondd!!…
Author: Pete Margit
Pete Margit az Irodalmi Rádió szerzője. Pete Margit a születési nevem, írásaimat ezen a néven teszem közzé. Lakóhelyem Polgár. Valójában minden életkoromban foglalkoztam írással, eleinte leginkább az „asztalfióknak” írtam. Családfakutatás után kezdtem el rendszeresen írni. Először családunk sorstörténeteit vetettem papírra, saját célra. Amióta életkörülményeim lehetővé teszik, egyre gyakrabban írok, mostanában leginkább verseket. 2008-tól jelentek meg írásaim, először az Accordia kiadó antológiáiban, később a Poet internetes versoldal kiadványaiban. Verseimet a Poet.hu-n, és a Facebookon publikálom. Verseimmel többször sikeresen szerepeltem versíró pályázatokon. Alkotásaim több alkalommal elhangzottak különböző rendezvényeken, és megjelentek helyi újságokban is. Az utóbbi időben sok gyermekverset írok, számomra is rejtélyes indíttatásból. (2012 -ben, egy országos gyerekvers-pályázaton 3. helyezést ért el egyik mondókám - Napsoroló mondóka -. Gyermekverseimre kiírt rajzpályázaton, és helyi iskolákban kisiskolások készítettek rajzokat. Ezeket a 2020-ban, az Irodalmi Rádiónál megjelenő kötetemhez felhasználtam. A gyerekeknek szóló verseimnél arra törekszem, hogy dallamossággal, humorral, érdekes „történésekkel” ébren tartsam a fiatal korosztály figyelmét. Szókincsüket verseim által próbálom gyarapítani. Kicsiknek szóló alkotásaimat unokáimon, és a környezetemben élő emberpalántákon tesztelem. Kedvelem a nyelvi játékokat, szójátékokat, felnőtteknek és gyerekeknek írt verseimben egyaránt. Szeretem a humort, és az életet – ahogy telnek az évek, egyre jobban. Saját magam alkotta mottóm: Ha írni akarsz élj, ha élni...