Barbina Melinda Barbara: Mohó szél

Mohó szél messze hord ma mindent,
emléket, álmot, fáradt színeket,
rozsdáll a nap, s úgy figyel,
fák közt hűvös űrben pihegek.

Kopott padon, hol nyár ült egykor,
magam vagyok szótalan.
S míg avart görget a világ,
érzem: ősz van.
Meghalok én,
hogy feltámadjak csendesen.
Bennem a lomb is búcsút int,
s testemben szunnyad a szerelem.
Tó tükrén törik a nap,
ahogy a múlt a szívemen.
Bokrok közt sápadt fény liheg,
s egy árva ág az égre bök,
mert minden vég egy új kezdet,
s holnap tán felnyög
az elmúlás néma tanúja;
se kín, se könny, se bűn talán,
irgalom honol a bérceken:
Feltámadok a jövő tavaszán.
S ha majd rügy pattan fáradt ágon,
s új szél nevet a réteken,
belőlem is új embert farag
a harmat, a fény, a szerelem.

Mohó szél messze hord ma mindent,
de én már nem szorítom: hát menjen.
Magamat ringatom, s elhiszem –
az élet újra rámlehel.

Barbina Melinda Barbara
Author: Barbina Melinda Barbara

Gyere közelebb... csak egy pillanatra. Írok, mert olcsóbb, mint pszichológushoz járni. 😀 Na, jó, most komolyabban: 2017 óta írom le azokat a gondolatokat, amik nem férnek el egy csetablakban. Szerelem, szeretet, önismeret, néha egy kis természet – meg minden, amit az ember az éjszaka közepén hajlamos túlkomplikálni. Néha rímes, néha csak rímelget. Hol szabad, hol klasszikus – de mindig őszinte, és mindig kicsit rólad is szól. Ha voltál már szerelmes, csalódott, kereső vagy csak simán ember, akkor talán itt találsz egy sort, amire épp szükséged van. Vidd magaddal. Olvass bele – nem harap. Csak néha a szívedbe.

2
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A csintalan manó

Beck Brigitta: A csintalan manó   Játék-földön hull a hó, Minden fényes, csillogó. Ezer színes szép csomagra Masnit köt egy kismanó.   A Télapó is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Labádi Hanna

Minden alkalommal, ahogy lehunyom a szemem

(Az utolsó szó jogán kiegészítő története)                       Van egy hang, egy illat, egy emlék, ami hozzá köthető. Ahhoz az emberhez, akit nem tudok elfeledni, bármennyi

Teljes bejegyzés »

Sebem

Sebem Kék félhomályban zsong a kinti tér,pár szürke szó a hűvös falra száll,oly halk moraj, mi szívemig sem ér,s az őszi szélben nyomtalan megáll. Mit

Teljes bejegyzés »

Befagyott a tó vize

Befagyott a tó vize   Befagyott a tó vize. Gyere babám! Jer, ide! Nézd! Mily szép a tó! Nyáron ez egy itató. Idejönnek az állatok,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »

Hamar az ágyba!

A halkan szitáló hó lassan belepte az erdőt. Napról napra hosszabbak lettek a jégcsapok. Az állatok már rég elfoglalták téli vackukat. Legtöbbjük megtöltötte éléskamráját, és

Teljes bejegyzés »