Tóparti sóhajok

Vizes palackok, egymás mellett hevernek

Cigarettásdoboz, kupacban csikkek

Öngyújtók kiégve, üresen fekszenek

 

Aprójelek, mit sokan nem látunk

Minden tárgy hangosan kiált

A tegnap súlyának a tanúja

 

Egy mobiltelefon is árván hever

Mint egy gyermek kit elhagytak

Némán fény nélkül hallgat

 

A nap füvet perzselően éget

Odébb a lombok alatt egy autó

Csendben álmodik és vár

 

Kétséggel és csalódással teli léptekkel

A mélyvíz mindent elnyelő ölelésébe

Sodródott a kövek súlyával

 

Kavargó gondolatok halkulnak

Hátrahagyott tárgyak sikoltanak

Most már minden mozdulatlan

 

Mánfa, 2025.09. 27.

 

Annamanna Orsós
Author: Annamanna Orsós

Annamanna Orsós az Irodalmi Rádió szerzője. Ezen a néven néven alkottam 2006 júliusától- 2025 áprilisáig. Azután egy rövid időre megpróbáltam az alkotói név cserét, melynek számos oka volt, melyet már 2017- ben versbe foglaltam, de csak 2025. április 25- ével kezdtem használni az új nevemet a Rédei Annát írás során, de valahogy idegennek éreztem ezért tértem vissza a régi nevemhez. 1972-ben születtem, egy háromgyerekes beás cigány család középső gyermekeként. Az általános iskolai, és a gimnáziumi tanulmányaimat Pécsett végeztem el. A Roma Média Gyakornoki Program tagja voltam, és sikeresen fejeztem be. A Dunántúli Naplóban megjelent egy pár írásom. Tovább tanultam a Veszprémi Államigazgatási Főiskola Igazgatásszervezői szak levelező tagozatán. Nagy erőfeszítést tettünk a férjemmel együtt, hogy kimozdulhassunk a generációs szegénységünkből. 2000-ben költöztünk Kanadába a jobb élet reményében, és honvágyamban ott kezdtem el rajzolni és festeni. 2004 márciusában visszajöttünk Magyarországra, négyórás postai kézbesítő lettem Mánfán, ahol vettünk egy családi házat a Kanadában megdolgozott pénzünkből. Ezen az alig 1000 fős településen akkor még csak enyhébb nyoma volt a diszkriminációnak, ezért itt megtaláltuk az otthonunkat, de a banki hitelek miatt újra külföldre kellett mennünk dolgozni. 2009-ben Angliába költöztünk, és onnan törlesztettük a banki hiteleinket, amelyeket kénytelenek voltunk felvenni, hogy lakhatóvá tegyük a családi házunkat. 6...

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


A csintalan manó

Beck Brigitta: A csintalan manó   Játék-földön hull a hó, Minden fényes, csillogó. Ezer színes szép csomagra Masnit köt egy kismanó.   A Télapó is

Teljes bejegyzés »
Prózák
Labádi Hanna

Minden alkalommal, ahogy lehunyom a szemem

(Az utolsó szó jogán kiegészítő története)                       Van egy hang, egy illat, egy emlék, ami hozzá köthető. Ahhoz az emberhez, akit nem tudok elfeledni, bármennyi

Teljes bejegyzés »

Sebem

Sebem Kék félhomályban zsong a kinti tér,pár szürke szó a hűvös falra száll,oly halk moraj, mi szívemig sem ér,s az őszi szélben nyomtalan megáll. Mit

Teljes bejegyzés »

Befagyott a tó vize

Befagyott a tó vize   Befagyott a tó vize. Gyere babám! Jer, ide! Nézd! Mily szép a tó! Nyáron ez egy itató. Idejönnek az állatok,

Teljes bejegyzés »

Álmatlan álmok

Álmaidban álmodozol álmatlan álmok álmairól, váratlan fájdalmak átkairól, vetetlen ágyak lányairól.   Látod az élet halálos vágyát, átkozott hajnal vöröslő házát. Látod a csendet, az

Teljes bejegyzés »

Hamar az ágyba!

A halkan szitáló hó lassan belepte az erdőt. Napról napra hosszabbak lettek a jégcsapok. Az állatok már rég elfoglalták téli vackukat. Legtöbbjük megtöltötte éléskamráját, és

Teljes bejegyzés »