Egy öreg tölgy emlékére

Forgatagos utcán milliónyi ember,

magányos falevél védtelenül hever.

Mi a története megannyi embernek,

s az árván heverő színes kis levélnek?

Vajon csatlakozott egyszer egy anyai fához,

sok kis zöldellő, vidám, hatalmas ághoz?

 

Mi mára már elsorvadt, életét leélve,

világát pásztázva, nyugalmát remélve.

Látta a rengeteg vonuló embert,

hogyan emelnek egymásra kegyetlenül fegyvert,

máskor ölelni – a másikat szeretni,

életen át tartó esküt letenni.

 

Látta az anyák, a gyermekek kacaját,

őszi széltől kipirult asszonyok orcáját.

Gondolatokat, miket szél vitt a mindenségbe,

egy elérhetetlen illúziót kergetve.

Amit elítél e zavaros világ,

az mutatja meg valódi mivoltát.

 

Kovács Dorina
Author: Kovács Dorina

Kovács Dorinának hívnak, jelenleg Győrben élek immár hat éve, mióta az egyetem miatt ide sodort az élet. Szociológia alapszakon végeztem. Gyermekkorom óta írok; kezdetben rövid történetek és mesék születtek tollamból, az utóbbi években, azonban leginkább a versekben találom meg igazán önmagam. Az írást mindig is az önkifejezés és az események feldolgozásának eszközeként használtam, bár gyermekként ennek még nem voltam tudatában. Mára, azonban tudatos része lett az életemnek. Gimnáziumi éveim óta az irodalom szerelmese vagyok, ekkor értem el az első díjazásomat egy iskolai irodalmi versíró versenyen, amely meghatározó élmény volt számomra. Az Irodalmi Rádió őszi pályázatán most indultam először és nagy öröm számomra, hogy a 2025-ös „Sütőtök olvad a számban” című antológiába bekerülhetett a versem.

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Egy vakáció emléke

Egy vakáció emléke   A csodálatos kisközség, Erdőkertes volt gyermekkorom legszebb állomása. Az általános iskolai tanulmányaimat ott végeztem el a hetvenes évek elején. Nyaranta a

Teljes bejegyzés »
Versek
Veress Zita

A Nyár követelte

Szerelmet követelt a Nyár magának. A világot bejárva, tombolva kereste. Térdre hullva adta az ember lányát urának, s a Nyár ölelő karjai között porrá égette.

Teljes bejegyzés »

A kopasz birka

* Volt is meg nem is, jobbra is meg balra is, egy bokor alól csendes hüppögés, szipákolás, sírás hallatszott. Késő őszre járt az idő, hűvös

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Lustaság

Rózsa Iván: Lustaság „Jeder normaler Mensch ist faul!” – szokta mondogatni Arnold Meier, német barátunk. Vagyis: „Minden normális ember lusta!” Én sem vagyok rest olykor

Teljes bejegyzés »