Egy öreg tölgy emlékére

Forgatagos utcán milliónyi ember,

magányos falevél védtelenül hever.

Mi a története megannyi embernek,

s az árván heverő színes kis levélnek?

Vajon csatlakozott egyszer egy anyai fához,

sok kis zöldellő, vidám, hatalmas ághoz?

 

Mi mára már elsorvadt, életét leélve,

világát pásztázva, nyugalmát remélve.

Látta a rengeteg vonuló embert,

hogyan emelnek egymásra kegyetlenül fegyvert,

máskor ölelni – a másikat szeretni,

életen át tartó esküt letenni.

 

Látta az anyák, a gyermekek kacaját,

őszi széltől kipirult asszonyok orcáját.

Gondolatokat, miket szél vitt a mindenségbe,

egy elérhetetlen illúziót kergetve.

Amit elítél e zavaros világ,

az mutatja meg valódi mivoltát.

 

Kovács Dorina
Author: Kovács Dorina

Kovács Dorinának hívnak, jelenleg Győrben élek immár hat éve, mióta az egyetem miatt ide sodort az élet. Szociológia alapszakon végeztem. Gyermekkorom óta írok; kezdetben rövid történetek és mesék születtek tollamból, az utóbbi években, azonban leginkább a versekben találom meg igazán önmagam. Az írást mindig is az önkifejezés és az események feldolgozásának eszközeként használtam, bár gyermekként ennek még nem voltam tudatában. Mára, azonban tudatos része lett az életemnek. Gimnáziumi éveim óta az irodalom szerelmese vagyok, ekkor értem el az első díjazásomat egy iskolai irodalmi versíró versenyen, amely meghatározó élmény volt számomra. Az Irodalmi Rádió őszi pályázatán most indultam először és nagy öröm számomra, hogy a 2025-ös „Sütőtök olvad a számban” című antológiába bekerülhetett a versem.

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Isten hozott November!

  Most kezdtük el az évet és csak úgy szalad, Hogy Novembernek emelkedett a kalap. Isten hozott komor és hűvös November, Örömében csak úgy remeg

Teljes bejegyzés »

Boldogságvirágok

Ujjaimmal boldogságvirágokat rajzolok szívem párás ablakára. Lelkem egyetlen metszete, a Mindenség legszebb darabkája. Tudja Isten, hová visz az utam… Félnem nincs mitől, Ő vezeti szívem

Teljes bejegyzés »

Örök Fények

Jártál-e már ott, ahol a Fények örökké ragyognak? Ott, hol az egek és földek mind egybe folynak? Tudod-e, hogyan juthatsz el újra oda, ahol a

Teljes bejegyzés »

Táncunk

A mosolyod, a mosolyom. Kezem a kezedben. A világ monoton robajában mi ketten lelkünk dallamát dúdoltuk halkan, egymásnak suttogván, hogy halljunk a zajban. Éreztük zenéjét

Teljes bejegyzés »

A küszöbön állva

A küszöbön állva   Volt egyszer egy asszony, aki különös kapcsolatban állt a Karácsonnyal. Nem csupán az ünnepet szerette, hanem mindazt, ami köré épült. A

Teljes bejegyzés »

November egy , vasárnap

Edit Szabó : November egy, vasárnap November egy, Mindenszentek, ma a  temetőbe  nem  mentem, napsütéses, szeles napon a konyhában dolgozgatom. Szűk rokonság, a sógornőm, hiányosan

Teljes bejegyzés »