„fű sarjad, fény fakad…”
Derítő II.
lépted nyomán fű sarjad,
léted nyomán fény fakad,
szavad emel röpítve,
örömmámort körítve –
körém…
léptem nyomán fű sarjad,
létem nyomán fény fakad,
szavam emel röpítve,
örömmámort körítve –
köréd…
léptünk nyomán fű sarjad,
létünk nyomán fény fakad,
szavunk emel röpítve,
örömmámort körítve –
körénk…
2025.10.03
————————————————————————————————————————————————————————
kép forrása: Pixabay
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
5 Responses
Kedves Zoé!
Csodálatos ez a „körém, köréd, körénk”. Bizony, ha valaki bennünket felemel, azt mi is szívesen emeljük fel és akkor már együtt vagyunk a magaslatokban. Remek gondolataid mindig szívesen olvasom, mert kapok azokból valamit.
Szeretettel: Rita
Köszönöm szépen, kedves Rita!
Örülök, hogy jól érezted magad olvasás közben. ☀️☀️ Zoé
Hm…🙂
kedves Erzsébet!
ennek az egyszerű versnek van egy korábbi verziója is.
ebben a változatban egy „te” kell, hogy valami elinduljon az „én”-ben… ☀️☀️ Zoé
merítő (feleselős…)
gondolatból szó sarjad,
szavaimból tó fakad,
kicsi sarjból fa, virág,
tó-virágból vágy-világ,
¬ körém…
szavaidból szárny sarjad,
szárnyak szárnyán sor fakad,
kicsi sarjból fa, virág,
fa-virágból vágy-világ,
¬köréd…
érzésekből hangulat,
hangulatból hang fakad,
szárnyal színe nesztelen,
csendben, csendbe, esztelen,
körénk…
körém,
köréd,
körénk…