Nem kívánok

Nem kívánok

 

Nem kívánok több jót neked,

Vérrel vetem átkos neved,

Mindent, mit tettem érted,

Szívem alól már kitépted.

 

Pusztulj tőlem, fertő álom,

Hiába hiszem, mit vágyom,

Csak képzelet, más semmi volt,

Egy kérő hang, mi mélyről szólt,

 

S te előbb hallottad, mint én,

Remény, lényem fagyott szívén.

Kígyóbüvölő! Játszottál,

Arcod cserélve bántottál.

 

Tudom, hazug vagy, de hittem,

Mint ütődött bolond! Isten

Voltál szemeimben régen,

Féltő, ki betakart télen…

 

Újra láttam e szép mesét,

Nem szabad hinni a felét,

A biztonságot karodban.

Kezek, amiktől futottam,

 

Amik fojtva téptek hátra,

S csak álltam, a halált várva,

Hogy karodba vonj és elcsitíts,

Arcomat lágyan megsimítsd,

 

S magyarázd taglalva, lassan,

Hogy ezt önhibámból kaptam…

Sokáig egyetértettünk.

No, lám! Mindketten tévedtünk.

 

Elvesztettél engem végleg,

Messze leszek, ne is kérjed,

Azt, hogy hozzád visszatérjek,

Távol maradsz, amíg élek…

 

Ölelésed visszavágyom,

Tőled maradt édes álom.

Nem kívánok rosszat neked,

Álnok szívem mindig szeret…

 

Szabó Kira