Némán zúgó folyó partján,
Kavics lennék, szürke kő.
Távol minden ember ártól,
Elhagyottan heverő.
Elnézném a habok leplét
Mit e vidék csendje sző,
Közelebb is lenne hozzám
Minden ami létező.
Author: Pápai Krisztián
Fiatal korom óta írok. Az írás számomra nem tudatos döntés, hanem ösztönös cselekvés. A gondolataim, érzéseim, a világról alkotott véleményem legtermészetesebben a szavakban öltenek testet. Verset, novellát és regényt is írok, mindegyik más-más módon enged közelebb a belső világomhoz. Hiszem, hogy az irodalom egyszerre tükör és ablak: megmutat bennünket önmagunknak, miközben lehetőséget ad arra is, hogy túllássunk a saját határainkon. Remélem tetszeni fognak a műveim.