Tűztánc

 

Tűzben táncol árnyad. 

Tűzben ég tested. 

Tűzben fogant szerelmed. 

Bárcsak látnám, 

bárcsak érezném, 

bárcsak már veled lehetnék, 

s veled együtt, 

együtemre lélegezve, 

egymás szemébe nézve, 

táncolnánk önfeledten, 

testem testedhez feszülve, 

pörögnénk, forognánk, körbe körbe, 

hol lassan, hol gyorsabban, 

hol még sebesebben, 

de vad szenvedéllyel, 

egészen szédülésig, 

s jutnánk egy reményteljes,  

minden jóval kecsegtető, sokat ígérő, 

szoros kapcsolat teljébe, 

ahonnan már csak  

egy út vezet tovább. 

Ott a vágyak már csak árnyak, 

ott már nem kérnek, 

nem is követelnek, 

de mindig csak adnak. 

És így zuhannánk tovább, 

egymást szorítva, 

egymásba kapaszkodva, 

egyre csak arra, odáig, 

ahol már nincs szükség szavakra, 

szavak helyett a szemek beszélnek. 

És végül így érkeznénk el 

fáradtan, ájultan, kábán, 

a végtelenbe, 

a mélységek elérhetetlen 

meredek csúcsára. 

Oda, ahol bennünket, 

a felkavaró, felemelő, 

soha el nem múló, 

gyönyörűséges  

szerelem várna.  

Izsó Antal
Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

0
Megosztás
Megosztás

3 Responses

  1. „szavak helyett a szemek beszélnek.”

    Van, hogy többet érnek, mint a szavak, de a szerelem az már csak álom marad, viszont annak szép. Jó legalább gondolatban, írásban fiatalnak, egészségesnek, vágytelieknek lenni, ha már a valóságban erre nincs is lehetőségünk. A lelkünk lehet fiatal és a fantáziánk szárnyalhat.

    Szeretettel jártam Nálad.

    Rita

  2. Kedves Rita !
    Köszönöm az olvasást és hozzászólásod. Benne a lényeg:”A lelkünk lehet fiatal és a fantáziánk szárnyalhat”
    Miért ne? Szárnyaljon szabadon!

    Szeretettel
    Tonió

Hozzászólás a(z) Tóth Lászlóné Rita bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Az én anyám

Edit Szabó : Az én anyám Mottó : Anya csak egy van ! Az én anyám úgy szeretett, nem engedte el kezemet, kicsi falu,kicsi háza,

Teljes bejegyzés »

Uralom!?

A pozíció muníció, vagy uralom? Magától kérdi: így adom magam, vagy eltakarom? Vonzóvá tesz a hatalom? A rang, mint egy dió kemény burka, értékes magját

Teljes bejegyzés »

Két idegen

Két idegen,  két szomorú árnyék.  Férj és feleség.  Két különálló világ.  Csak ülnek szótlan,  ugyanabban a szobában,  egymástól néhány méternyi távolságban.  Ülnek némán.  Nem beszélnek.  Hallgatnak.  Köztük korlátok húzódnak.  Magányosak.  Mindegyikük önnön magába 

Teljes bejegyzés »

Kihűlt kályha    Romos házban  potyogó vakolat.  Megrendülve  nézem a falakat.    Valaha élet lüktetett a kályhán,  jövőről szőtt álom énekelt a lángján.    Most

Teljes bejegyzés »

Csak, mint a víz   Egyszerű szavakkal szeretném mondani , ha valami fáj bent,  vízként feloldani .   Búvó patak útján előre, előre, át a

Teljes bejegyzés »

Ébredés   Halvány zöld ereken átsüt a napsugár , tavaszba borulva minden a szépre vár.   Friss illat . Újra él gyenge, ringó levél, halott

Teljes bejegyzés »