Csak pár percnyi boldogság.

Új feldolgozás!

Pár percnyi boldogság.

Csak pár percnyi boldogság.
Te jöttél és én vártam rád.
Jöttél és itt voltál, oh szinte lángoltál.
Tűzedben égve a fénybe te vonzottál.

Aztán egy pillanat és már is indultál.
Egy röpke csók, épp, hogy csak búcsúztál.
Én még sokáig utánad néztem.
Vissza nézzel? Igen azt reméltem.

Belőlem is vittél valamit magaddal.
Magadból is hagytál, ne legyek magammal.
Rejtélyes ködfátyol mi vesz téged körbe.
Ha álom voltál is, megőrzöm örökre.

Csak pár percnyi boldogság.
Te jöttél és én vártam rád.
Jöttél és itt voltál, oh szinte lángoltál.
Tűzedben égve a fénybe te vonzottál.

Csak pár percnyi boldogság.
Már több kell, maradj, ne menj tovább.
Perzselő szenvedély, mit fellobbantottál.
Ha álom is vagy! Ne ébressz fel! Ringas,velem álmodjál.

Csak pár percnyi boldogság.
Már több kell, maradj, ne menj tovább.
Perzselő szenvedély, mit fellobbantottál.
Ha álom is vagy! Ne ébressz fel! Ringas,velem álmodjál.

2025.10.11.
Felföldi Lajos

Felföldi Lajos
Author: Felföldi Lajos

Felföldi Lajos vagyok. Már gyermekkorom óta írok verseket. Ám hosszú évtizedek múltak el írás nélkül. 2019 óta viszont elég aktívan indult el az áradat. Azóta sorban születnek amatőr verseim. Köszönet az Irodalmi Rádiónak, mert már pár művem megjelent antológiáiban. Folytani szeretném az írást, számomra egy lelket gyógyító és erősítő kúra!

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Március óta 

Mikor is írtam rólad, neked utoljára? Talán március közepén mérgemben, Hogy kezdtél elmenni rossz irányba S hogyan süllyedsz el a mélyben.   Azóta is beszélnünk

Teljes bejegyzés »

Ébredezés

Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat újságíróként, főszerkesztő-helyettesként, korrektorként, kommunikációs és PR- marketing asszisztensként kezdtem. A

Teljes bejegyzés »

Levegőt!

  Minden jó lesz, magamban ezt hajtogattam. Aztán már levegőt sem kaptam, annyira megfelelni akartam…. Alárendeltem sok mindennek magam. Pedig… nem tudhatod a sors mit

Teljes bejegyzés »

Káprázat

Fantáziám képének műalkotása, Egy ember, kinek megvakít hibátlansága. Fényévnyi távolság van kábulatom és közted, Mindent, mi bennem nincs, te magadba fűzted.   Gondjaim hadát így

Teljes bejegyzés »

Vajon örökre eltűntek a csillagok?

A belvárosi buszmegálló sarkába húzódva ácsorgott, miközben egy vékony, puhakötésű, sötétkék könyvecskét szorított erősen a mellkasához. Közel egy órát kellett még várakoznia a busz érkezéséig, de nem bánta – szándékosan jött korábban. Válláról lassan lecsúszott

Teljes bejegyzés »

A Föld még lélegzik

Még lélegzik… de akadozva beszél… rekedt torkán szél sikolt, ó, mily fájón zenél! Sorvadó erdők közt rohan az idő, volt egyszer egy élet – sírja

Teljes bejegyzés »