Liang Péter vagyok, és noha a családnevem távol-keleties hangzású, biztosíthatom a kedves olvasót, hogy ízig-vérig magyar ember vagyok. Árnyasliget község hetilapjának vagyok a főszerkesztője – meg a tudósítója, a fotósa, a grafikusa, a korrektora és a tördelője. Egyszóval: minden egyszemélyben. Negyvenkét esztendős vagyok, és életem, valamint újságírói praxisom során megtapasztaltam már ezt-azt, amazt is. De ami idén, október harmincegyedikén történt, az teljesen kifogott rajtam. Azért igyekszem pozitívan kezelni a dolgot: legalább lesz egy jó sztorim.
Árnyasligetben most rendezték meg először a Halloweent. A községháza udvarán javában zajlott a tökfaragó-verseny, amikor este hat óra után az egyik szervezőt – Kelemen Dorinát, a helyi tanítónőt – holtan találták a színpad mögött. Az erős kezű tettes hátba szúrta egy késsel, melynek fogantyúján nem találtak ujjlenyomatot. Az orvosszakértő szerint az áldozat nem halt meg azonnal: két percig még lélegzett, és talán próbált segítségért nyúlni. Kezében egy fekete filctollat szorított, a feje mellett pedig a verseny nyertes töklámpása mosolygott ijesztő, már-már emberi kifejezéssel.
Próbáltam összerakni a szálakat, de egyáltalán nem volt könnyű dolgom. A tanúk ellentmondtak egymásnak, mindenki másra mutogatott. Összesen azonban öt gyanúsított is akadt.
Elsőnek itt volt Boros Zoltán, a polgármester, akit az áldozat nemrégiben korrupcióval vádolt meg; a halála előtti este is hevesen vitatkoztak.
A második Laki Éva Gabriella, az áldozat vézna barátnője, aki mindig is féltékeny volt Dorinára – főként a szépsége miatt.
Harmadiknak ott volt Tarnóczi Balázs, a községháza kulturális referense, aki Dorinával együtt szervezte a Halloweent. Mindig is szerelmes volt az áldozatba, de az elutasította.
A negyedik gyanúsított Labéring Lajos volt, a helyi vegyüzem igazgatója. Dorina szerint a gyár nem használt megfelelő szűrőberendezéseket, és ezzel szennyezte a levegőt.
Az ötödik pedig Kővári András, az úrbéri társulás elnöke. Dorina állítása szerint titokban kivágatta a falu melletti erdő egy részét, és a fát jó pénzért eladta, miközben az úrbéreseknek csak aprópénzt juttatott.
Ezek a személyek mind jelen voltak a rendezvényen – sőt, a versenybe is beneveztek. Tudtam azonban, hogy a rendőrség a kisujját sem mozdítja, mert az összes gyanúsított köztiszteletben álló személynek számított.
Egy dolog azonban különös volt: a gyilkosság helyszínén hagyott töklámpás aljára Dorina kézírásával, fekete filctollal a következő szót írták: LÉG.
Az áldozat ezt közvetlenül a halála előtt vetette oda, hogy rámutasson arra a személyre, aki hátba szúrta. A díjnyertes töklámpás mellesleg Laki Éváé volt.
Napokig rágódtam rajta, mígnem összeállt a kép. És lám – nem a rendőrség, hanem én, a községi hetilap főszerkesztője, jöttem rá, ki a gyilkos…
Kedves olvasó! Most rajtad a sor, hogy felfedd a tettes kilétét. Ha rájöttél, írd meg hozzászólásban!
Author: Surovec Róbert
Felvidéki magyar vagyok, egy Kassához közeli községben lakom, Tornán, amely egykoron Magyarország legkisebb vármegyéjének a székhelye volt. Gépészmérnöki diplomám van, viszont néhány éve a pedagógusi pályát választottam. Emellett a helyi társadalmi életben is aktívan részt veszek, igyekszem a lehető legtöbbet megtenni a szlovákiai magyar kultúra ápolásáért, terjesztéséért. Helytörténettel is foglalkozom, mert szerintem fontos visszahozni a jelenbe a múltban elfeledett dolgokat, és a jövő nemzedékre hagyni azokat; mindenkinek meg kellene fogadnia gróf Széchényi István tanácsát: "Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn". Az utazás szintén a szenvedélyeim közé tartozik, ennek köszönhetően tágul az ember látóköre, ráadásul inspirációt is gyűjthetünk általa; Mozart is megmondta: "Utazások nélkül, legalább is, ha az ember művész vagy tudós, csupán csekély értelmű teremtmények lennénk". Szeretek még festeni (leginkább tájképeket viszek vászonra), túrázni, múzeumokat látogatni és természetesen olvasni. A legfőbb szenvedélyem azonban az írás, amely még a gyermekkoromban gyökerezik. Már akkor különféle történeteket vetettem papírra, főleg krimikkel próbálkoztam. Leginkább csak magamnak írtam, kedvtelésből, senkinek sem adtam oda elolvasni azokat. Viszont mindig is író szerettem volna lenni, s ez 2022-ben teljesült is, amikor megjelent A halál anatómiája című regényem. A második regényem A halál gépezete címmel 2023-ban látott napvilágot. Történelmi krimikről van szó, melyek Kassán játszódnak 1896-ban, a millenniumi ünnepségek évében. Jelenleg...
