...
tűz leszek majd,
izzó, fénylő lobogás, forró ámulat
formál át
puha hamuvá… szél röpít, majd
hullám ölel,
növeszt belőlem
élet-álmot… parányi fény elég,
űr szeméből
újjáéled
a végtelen életfolyam –
látomás, ha a Mindenségből
újfent érezve lenni vágyok,
formálva testbe,
szülve és születve,
megint,
megint és újból,
megint… az időtlenségig
tanulom magam –
mert ez most itt… még csak az elemi… (képzelt képzetek) 2025.11.15
kép forrása: Pixabay – flutie 8211: nebula
Author: Adorján L. Zoé
Vannak átélt pillanatok, amelyek újjászületve az írásban testesülnek meg… és vannak pillanatok, a még meg nem éltek, amelyekkel sarjadó írásaink halmoznak el. Mindannyian írunk és olvasunk a kiapadhatatlan forrásból, ahol: mindig miénk a pillanat! Teljességében…
6 Responses
az élet is csak egy nagy Puzzle: milliárdnyi darabka, elemi elemek ide-oda rakva, s lehet találgatni, hogy ki, mi hova való, ki, mi mire való. és mire „a gép forog, az alkotó pihen”, értelmet nyer a régi, bölcs válasz is:
„Latiatuc feleym ʒumtuchel mic vogmuc. ýſa pur eſ chomuv uogmuc. ”
(Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isȧ, por ës homou vogymuk”)…
köszönöm szépen, kedves Gábor.
ha van kép: az ember élete végéig rakja, rakosgatja, helyezgeti, próbálgatja az elemeket (elemében az elme) a megfelelő helyre, és van úgy is, hogy az elemek „maguktól”, felismerés vagy a képlékeny képzelet által a „helyükre kerülnek”, változtatva az előző elképzelésen.
„az időtlenségig
tanulom magam –
mert ez most itt…
még csak
az elemi… ”
Remek gondolatsor. Engem akkor érdekelne az újjászületés, ha emlékeznék erre az életemre, mert akkor mindent másképp csinálnék. Ugyanerre viszont nem vágynék, akkor már inkább legyen végleg vége.
Szeretettel olvastam gondolatébresztő soraid.
Rita
kedves Rita, szeretettel köszönöm soraid.
azt mondják „Aminek kezdete van, annak vége is van, ahogy minden vég helyet készít valami új kezdetnek.”, mert az ember míg él, így gondolja/gondolhatja.
ha végleg vége: beolvadunk hullámként a tengerbe. Zoé
A már megszokott (nem elemi) minőség…
🙂
köszönöm.