Azt mondod, amin ülünk, Aladdin szőnyege:
a felhők fölött szállunk, és varázsolunk,
de te közben rajzolsz, s én – hogy ne unatkozzam -,
hogy mit, azt, ha akarom, kitalálhatom.
Rajzodba, bármi is az álmod, gyerekszemed
szabadságával te azt beleláthatod,
én felnőtt szemmel már csak azt találgathatom,
amire ennyi idősen még képes vagyok.
Talán egyenes hátát elvesztett D betű,
hasával felfelé fekszik a papíron,
vagy üres lisztes tálka, csak fejjel lefelé,
vagy csak sziluettje árnyéka a falon…
Aztán még egy. Két kupola, szélük összeér,
talán távol repülő madár két szárnya,
nyitott könyv, ami betűit feltárva néz az
ég felé? Feladom, a megoldásra várva.
Megrajzolod a csúcsán álló háromszöget,
hogy megtartsa a szíved két legszebb ívét,
kikacagod bukdácsoló találgatásom,
és felfested a lapra a szív piros színét.
A munka nagyja részedről így most már megvolt,
ezért az alkotást én befejezhetem,
remélem, sikerül könnyes szemmel is kis szíved
sok apró csillaggal körbefestenem.
Közben te már gondtalan új játékba kezdtél,
kifésülöd az összes babád haját,
mosolyogva nézlek, s arra gondolok, a rajzod
majd kitűzöm a falamra, mint a legszebb trófeát.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.
