Egy szép éjszakám

Ágyam fölött óra mutatója lassankint kattan,

S éppen csak nincsen még mély vágyainak álmaiban.

Vánszorog hosszú percet, majd egy végtelen órácskát,

S imígyen csordogálva kúszik végig egy éjszakát.

Puha nyugovóra hajtom megfáradt elmém s testem.

Édes álmok táján engedem szabadjára lelkem,

Hadd szaladgáljon örömöknek, vágyaknak nyomába,

Hadd fessen színes ábrándokat az est sötét vásznára.

Új, mégis ismerős világ nyílik szemem elébe,

Fákkal ölelt tópart, nap fénylette, puha hó fedte,

Lelkem egy sokat látott padon örömtől sugárzó.

Óh, e szép vidék, mely vágyam, mely mostan nékem való.

Szememet e táj gyönyörűségével kecsegteti,

S közben kezem kedvesem puha kezét érintheti,

Szeme fényét mily szerencsém s örömöm nékem látni,

Aranyos szépségét lehetetlen rímekbe írni.

Tekintetemmel súgom néki mely már sokszor szállott,

S mégis áradt, áradt az érzés, s vissza nem húzódott:

Szeretlek, életem mezejének legszebb virága,

A nyugtalan, megfáradt lelkemnek tavaszt adója.

Itt, eme földön hallottam énekét, nevetését,

Magamba zártam édes csókját, meleg ölelését,

Néki daloltam szeretetem fátylán írott versem,

S véle vált iszapból csillogó óceán életem.

Lelkünk ablakán át látjuk egymás fénylő lángjait,

Belül megbújó mély világát, álmait s vágyait,

Szállnak melegséget árasztó kedves s édes szavak,

Mosollyal a szívünkön adunk szerelmet s nyugalmat.

Kopogtatni kezd ablakomon a hajnalhasadás,

S szerelmes életem csak vágyott álom s szétfoszlódás.

Földi világ visszahúz e más világból engemet.

„Bár igaz volna! Mily szépség járná át életemet.”

Author: Kazup-Nagy Máté

Köszöntöm az olvasót! Kazup-Nagy Máté vagyok, fiatal középiskolás diák, amatőr költő. Általános iskola óta írok verseket, és a mai napig az egyik kedvenc szabadidős tevékenységem, elfoglaltságom. Nem egy művem már megje- lent különböző antológiákban, amelyek mai napig mind sikert jelentenek. Verseimnek legfőbb témája a feltörő érzelmek rímekben való megfogalmazása. Az ember élete során sok mindent megtapasztal, akár az önfeledt örömöt, mely a csillagokig képes felrepíteni, vagy a mélyről feltörő fájdalmat, csak hogy egy-két példát megemlítsek. Számomra ezeknek versbe öntése egyrészt megnyugvást jelent, másrészt később a műveket elővéve és újból elolvasva könnyen fel tudom idézni azokat a pillanatokat, amelyek nagy hatással voltak rám. Ezen kívül a tájversek is közel állnak hozzám, hiszen akár egy őszi kép, vagy egy borongós téli nap is képes érzelmeket előhívni. Innen is köszönöm a családomnak, barátaimnak és tanáraimnak a bíztatást és a támogatást, valamint az Irodalmi Rádió szerkesztőségének, hogy tagja lehetek az alkotó közösségnek, és remélem, hogy a verseim elnyerik az olvasók tetszését!