Szavakat hajigálni
Mikor verset írok lelkem tárom fel,
béklyómat tündérekkel oldhatom el.
Ünnep közelsége kis rőzséket gyújt,
felébred benne a szellem és a múlt.
Őrzöm a lángot az ősi világról,
dúdolom dallamát a napsugárról,
ha haragos szél tépi ami kinő,
embert is marasztalja az az idő.
Nagy tüzet raknak árnyképnyi sarokra,
fényei táncolnak földre, arcokra.
Az öregek már kezdenek kántálni,
égbolt felé szavakat hajigálni.
Author: Mónus János
Mónus Jánosnak hívnak, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok – 1966 decemberében Orosházán születtem, jelenleg Békéssámsonban élek. Az elmúlt években számos irodalmi pályázaton vettem részt, s antológiákban, folyóiratokban és internetes portálokon is megjelentek írásaim. A Szárnypróbálgatók 2021-es kiadásában is. Verseim a szülőföldről, a családról, a barátokról, az évszakok változásainak köntösébe rejtve szólnak.
Egy válasz
„Mikor verset írok lelkem tárom fel,” Igen, én is így teszek, ugyanakkor egy-egy vers egy adott hangulatot tükröz, így több szükséges ahhoz, hogy a személy érzései előttünk ismertté váljon. Ha csak belegondolunk a nagyok műveibe, akár csak Adyéba, ott volt a lángoló szerelem, de a hit is és a lángtól való szabadulás, mikor lezárta Lédát és már vénülő kezébe vette Csinszka kezét.
Szeretettel: Rita