Tavaszi nap fénye

 

Tavaszi nap fénye

Most szívemre lelt a tavaszi nap fénye,
egy kóbor felhőről integet a béke.
A fejét emelte: Jó reggelt, jó reggelt!
és a madárka hosszan, tovább énekelt.

A nótáját fújja a szél a legénynek,
messzire viszi a hangját a reménynek.
Virágok, füvek hajlonganak keze alatt,
ha úgy változik a kedve, a pillanat.

Oly sok mindenről gondolom, hogy nem lehet,
mint aki az ablakból lát fél életet.
Búcsúztam az ősztől, s az tőlem búcsúzott,
télbe vezetett fázós szintű állapot.

Elengedem a sötétet, a szomorút,
a lélek se nyerhet meg egész háborút.
Most szívemre lelt a tavaszi nap fénye,
egy kóbor felhőről integet a béke.

Mónus János
Author: Mónus János

Mónus Jánosnak hívnak, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok – 1966 decemberében Orosházán születtem, jelenleg Békéssámsonban élek. Az elmúlt években számos irodalmi pályázaton vettem részt, s antológiákban, folyóiratokban és internetes portálokon is megjelentek írásaim. A Szárnypróbálgatók 2021-es kiadásában is. Verseim a szülőföldről, a családról, a barátokról, az évszakok változásainak köntösébe rejtve szólnak.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Tíz évem

Tíz évem   Költői éveim… Hogy hogy kezdődött egy versem tavalyelőtt? Melyet így írtam meg, Egy késő nyári délelőtt.   Összefoglaltam akkor, Hol is állok

Teljes bejegyzés »

Tudod?

Tudod, mi a magány? Mikor már csak emlékeid víziós kivetülése marad a szobád falán… Mikor csak áll a telefon a kezedben, de nincs, kit tárcsázzál…

Teljes bejegyzés »

Csak

Csak olyanért aggódunk, akit szeretünk… akiről gondoskodni akar a szívünk! Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat

Teljes bejegyzés »

A múzsák társai

   A múzsák társai   A tinta feketén karcolja fel a halhatatlant.   Rím dobban száz versben, és táncot lejt egy gyönyörű könyv.   Száz

Teljes bejegyzés »

Bocsáss meg, kedves…

Bocsáss meg, kedves…   Bocsáss meg, kedves, hogy eltéved olykor lelkem, mint őszi szél a ködbe vesző rengetegben. Van, hogy távoli fények halkan hívogatnak, s

Teljes bejegyzés »

Menedék nélkül

Menedék nélkül   Ma megint eszembe jutottál egy lassú alkony peremén, mint mikor köd ül rá némán, – csak hallgatok a csend ölén.   Vártam

Teljes bejegyzés »