Tavaszi nap fénye

 

Tavaszi nap fénye

Most szívemre lelt a tavaszi nap fénye,
egy kóbor felhőről integet a béke.
A fejét emelte: Jó reggelt, jó reggelt!
és a madárka hosszan, tovább énekelt.

A nótáját fújja a szél a legénynek,
messzire viszi a hangját a reménynek.
Virágok, füvek hajlonganak keze alatt,
ha úgy változik a kedve, a pillanat.

Oly sok mindenről gondolom, hogy nem lehet,
mint aki az ablakból lát fél életet.
Búcsúztam az ősztől, s az tőlem búcsúzott,
télbe vezetett fázós szintű állapot.

Elengedem a sötétet, a szomorút,
a lélek se nyerhet meg egész háborút.
Most szívemre lelt a tavaszi nap fénye,
egy kóbor felhőről integet a béke.

Mónus János
Author: Mónus János

Mónus Jánosnak hívnak, az Irodalmi Rádió szerzője vagyok – 1966 decemberében Orosházán születtem, jelenleg Békéssámsonban élek. Az elmúlt években számos irodalmi pályázaton vettem részt, s antológiákban, folyóiratokban és internetes portálokon is megjelentek írásaim. A Szárnypróbálgatók 2021-es kiadásában is. Verseim a szülőföldről, a családról, a barátokról, az évszakok változásainak köntösébe rejtve szólnak.

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Kicsiny falum KOSD

  A Naszály ölelésében megbújik egy falucska, ahol az estéknek még illata, a csendnek pedig dallama van. Kosd apró házikói között esténként ragyogó ablakok gyúlnak,

Teljes bejegyzés »

Önmagamtól messze

  Ne keress ott, ahol már nem vagyok. A tegnapok mögött, hol még egymásnak adtuk a holnapot.   Nem találsz mást, csak a székre dobott

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

A szabadság törvénye

Nem a kövek emlékeznek, nem az utcák őrzik a nyomot. A szabadság mindig ott születik, ahol valaki nemet mondott. Volt, hogy puszta kézzel álltak vas

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Ismeretlen nyomokon

A hegygerinc szélén állt, alatta köd és rengeteg. Szürke ruhát öltött magára, hogy ne marjon bele a hideg. Valaha ő vezette őket, ismerte minden mozdulatukat.

Teljes bejegyzés »
Versek
Mészáros Csaba

Az erdő szeme

Sokszor jártam a bükkösben, ahol köd terül el a sziklák között. Hallgattam a lombok neszét, míg alkony szállt a völgy fölött. A vadőr azt mondta

Teljes bejegyzés »