Várlak. Csendes várakozással,
bennem némi méltóság és tisztelet
annak, aki már úton van felém,
de még meg nem érkezett.
Nincs cél, nincs ábránd, csak az út. Nincs
öntőforma, mit a képzelet kitölt.
Ha játék ez, én tisztán játszom – ha
kell, hamis árnyak között.
Szívem egy kinyílt fenyőtoboz.
Nem egykönnyen, de még bérbe vehető.
Sebeire, mint másokéra is,
foltokat varrt az idő.
A remény elvetett magvai
csendben megbújnak a pikkelyek tövén,
s csak néha kukucskálnak át a
tűlevelek szövetén.
Meglehet, eljön majd az a nap,
amikor gazdátlan nem marad talán
a téren mellettem egy üres hely
a kis pad bal oldalán.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.
