Ha elindulok egy úton, máshová érkezem,
ahogy a föld, az út is elfordul, s más nem marad velem,
mint logika, erkölcs, vallási nézetek,
a Tejút fényes csíkján a bonyolult képletek.
Az út mentén csakis tiszta forrásból merítek,
megszoktam, hogy követ más lába elé nem hengerítek,
s ha a kövek közt máshol járok gondolatban,
őrt áll nekem a néma mindenség, mozdulatlan,
majd kies vidékre ejt, ott nem használnak álmok,
a valóság talaján várja, mi lesz, mit elhibázok.
Hát hadd legyek félénk és bizonytalan!
Vagy hadd legyen csak úgy, ahogy nekem megírva van…
De ha lehet, szeressen eléggé ahhoz az élet,
hogy túljuthassak azon is, amit még mindig nem értek.
Pandora szelencéjét hét lakatra zárom.
Csak a titkokat nem tudók boldogok ezen a világon.
Author: Képíró Angéla
Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.